2019. június 29.

Ma délelőtt kicsit kitakarítottunk a gyerekekkel. Nagyon ügyesen segítettek: Lehel a nagyszoba szőnyegét, Lente a gyerekszobát poszívózták ki. Utána felmostam egy kicsit a konyhában, az asztal környékén és a fürdőszobában.
Pihenésképpen kártyáztunk, majd főztem ebédet.

Délután búcsúzásképpen vendégül láttuk Nimródot és az öccsét, Koppányt. Nagyon jót labdáztak a kertben, aztán indult a minecraft-parti. Alkottak egy külön világot csak abből a célból, hogy Lente abban játszva visszaemlékezhessen Nimródra.

Nimród anyukájával elküldtem adományba egy adag régi lekvárt is: fogalmam sincs, mit kezdtünk volna vele, így viszont rászorulók fogyaszthatják el az érdi Ételdobozon keresztül. Azért maradt is elég sok: amit nem viszünk el, Bencéék biztos szívesen elfogyasztják.

Láttam az új hálószobádat, szép álmokat benne!

2019. június 28.

Ma nem történt semmi különös. Nézegettem az ikea honlapot, bár a rendelésbe nem szóltam bele. Az Umweltplakettétől jött egy kérés, hogy nem tudják olvasni az elküldött dokumentumot, küldjem el még egyszer. Elküldtem.

Mivel tényleg hűvösebb lett, ma esett meg a gyerekeknek beígért sütögetés: sült krumpli és hagymakarika. Elég jól kiürítettük a mélyhűtőt, alig van már benne valami.

Megszerveződött a szombati találkozás is: délután egyre várnak minket, ebédre. Erről sajnos nem tudtam lebeszélni. De egyre talán átérek a gyerekekkel (kb fél óra kocsival).

Nem tudom, hányan jeleztek vissza a bulival kapcsolatban, remélem, azért jönnek majd egy páran!

Délelőtt még egy kicsit nekiestem az aranyesőnek is, ami a kapu előtt van (aztán a bentinek is), mert már csak lapjával lehetett bejönni a kiskapun. Oké, most odahajlik a jukka virága is, az nem tart nagyon sokáig, de anélkül is nagyon kicsi lett a hely.

Késő délután volt egy kis öntözőfejezés is, hogy legyen egy kis kerti mulatság.

Még két levélkaktuszvirág-kép, mert nem lehet betelni vele:

2019. június 27.

Jó munkás nap volt a mai is, pedig nagyon nagy volt a hőség! Reggel, miután beraktam egy mosást, Megrendeltem a környezetvédelmi matricát Németországba. Nem volt egyszerű, mert nem néztem meg, mi minden kell hozzá, így kitöltés közben szaladgáltam a forgalmiért, fényképeztem le és ollóztam össze a két oldalát egy dokumentumba. Ha egyáltalán a forgalmit kérték... És nem mondjuk a törzskönyvet. Mindenesetre nem jelezték, hogy valami ne lenne jó.
Aztán szenvedtem a fizetéssel, mert az internetkártyán nem volt elég pénz. Oké, végre használom a CIB-es alkalmazást! Ahha, csak épp mi is volt a PIN? Nem írtam fel sehova, és nem jutott eszembe. Végül akkor ugrott be, amikor a PIN megváltoztatása menüpontba beléptem. Még szerencse, így végül meg sem változtattam.

Miután a rendelés sikeresen lezajlott, elmentünk bevásárolni. Mivel tudtam, hogy nagyon meleg lesz ma, nem akartam főzéssel is fűteni a házat, így majonézes salátákat is vettünk, azt ettük ma. Sajnos, nem voltak túl jók, bár messze nem annyira voltak rosszak, mint amennyire Lehel húzta rá az orrát (pedig a majonézes krumplit kifejezetten az ő kedvéért vettük, én kukoricát vettem volna).

Délután meglepően jól elvoltak, kártyáztunk is, aztán négy felé kimentünk a kertbe. Én gyorsan füvet nyírtam (hátha jön egy kis eső -- nem jött és nem is nagyon várható, ahogy az előrejelzést megnéztem), aztán elérkezett a várva várt pillanat, locsoltam, majd kitettem az öntözőfejet. Annyira lelkesen rohangásztak! Ez is egy módja az energiák levezetésének...

Gyors zsuhany, játék, vacsora, mese (most nem dinóvonat), meseolvasás és alvás.

2019. június 26.

Gyorsan összefoglalom a tegnapiakat, leginkább a kép kedvéért, amit ugyan ma reggel fotóztam, de tegnap este a sötétben már nem akartam.

Délelőtt kertészkedtem, paradicsomkacsolás és -kötözés, szólőkacsolás és -kötözés. Közben a gyerekek bent játszottak, hiába hívtam ki őket. Nagy a meleg.

Ebédre thai zöldséges rizs, ami nagyon jól sikerült.

Délután jött a Judit, vele végre a kertben is hajlandóak voltak játszani. Már nagyon rájuk fért, nem bírtak az energiáikkal.

2019- június 25.

Ma reggel álltam neki tanúztatni a családi pótlék lemondásos papírt. Szerencsére SJózsef és SPéter is itthon volt.
Utána lementünk a hivatalba, persze várni kellett, de szerencsére nem annyit, mintha nem időpontra mentünk volna. szóval még egy pipa.

A délelőtt még a könyvtárat is meglátogattuk, mert a sok Verne beindította Lente fantáziáját, így több világűrös, Naprendszeres, űrhajózásos könyvet is kivettünk.

Ebéd után kidőltem (tegnap ismét bealudtam altatás közben és utána már nem sikerült hamar elaludni), de annyira kedvesen hagyták és eljátszottak, hogy nagyon hálás vagyok nekik. Volt azért a szokásos rablórömi is.

Azaz folyt minden a nyugodt mederben.

Esti meseként az általad vett Dinozugot néztük, mint ahogy tegnap is. Akármennyire mondta, hogy így-úgy, azért Lente is nagyon élvezi :))

Mivel tegnap nem írtam, de készült egy kép a fantasztikus dominó- és kártyaépítményükről, így az lesz a mai kép:

2019. június 20.

Mivel tegnap beszéltünk este, így már írni nem írtam. Ezért elmaradt, hogy megmutassam ezeket a leveleket:

 

A kicsi őszibarackfáról szedtem őket le és mivel még korai lenne őszülnie, feltételezem, hogy valami gondja van. Neked ismerős?

A mai nap nagyon korán kezdődött, még tegnap éjjel, amikor is azt vettem észre, hogy Lehel nagyon rosszul alszik és lázas. Illetve természetellenesen forró volt a feje. Valamennyire fel is ébredt, kimentünk vécére, majd hamar visszaaludt, de továbbra is hallottam, hogy nyugtalan. Átmentem még egyszer, akkor ébren volt és azt állította, hogy nincs melege, nem fázik, nincs rosszul. Ráhagytam, azzal, hogy ha nem tudna visszaaludni, vagy nem jól érezné magát, jöjjön át hozzám. Át is jött kicsit később, de akkor is azt mondta, hogy jól van, csak nem tud elaludni. Sajnos, miután elaludt, mindketten elég zaklatottan aludtunk és nagyon korán keltünk. Reggelre úgy-ahogy elmúlt a láza, és egész nap vissza sem jött. Nem tudom, mi volt ez, de remélem, nem ismétlődik meg.

Délelőtt évzáró volt az iskolában, Lente ismét kitűnő:

Mikor végre hazaértünk, gyorsan adtam nekik tízórait és elindultunk a városba. A fiatal olvasóknak írt Pratchett-et néztem ki neki (Tiffany Aching - Sajogi Stefánia első kötet). Nagyon jó kritikát olvastam a fordításáról (majd elolvasom én is), azért gondoltam, hogy jó lehet. Az első boltban nem volt, de javasolták, hogy menjünk át a kiadó saját könyvesboltjába (csak a 4-6-oson kellett menni pár megállót). Ezt kissé halasztottuk az ebéd kedvéért. Ami mi más is lehetett volna, mint BKing, amit megláttak és aztán már neki sem álltam lebeszélni őket.
Kiderült, hogy újabban van vega burgerük (reszelt krumpli, reszelt répa, zöldborsó és kukorica összepogácsásítva és meggrillezve), így én azt ettem. Egész fogyasztható volt junkfoodhoz képest.

A villamoson valaki rosszul lett, így elég sokára jött (előtte láttuk a mentőt távozni), és felszálláskor persze jó nagy volt a tömeg. Nagy meglepetésemre, Panni anyukájával futottunk össze, a kis kerekes járókeretén üldögélt (nagyon praktikusan van rászerelve egy kis ülőke) és pár megállót együtt utaztunk, beszélgettünk.

A kiadói könyvesboltban sikerült megvenni a könyvet (500 ft kedvezménnyel), indulhattunk haza.

Valamennyien nagyon elfáradtunk, Lehellel versenyt panaszkodtunk :D. Lente vadul olvasott, úgy tűnik, bejött neki a könyv. Azért egy mosás lement, majd életet vertünk magunkba és Lehellel közös erővel kitakarítottunk. Tényleg hathatós segítség volt, mert a nagyszobai szőnyeget és a gyerekszobát is ő porszívózta ki. Addig én elpakoltam, amit el kellett, kiráztam, amit ki kellett. Felporszívóztam a maradékot és fel is mostam. Míg száradt, felteregettünk kint (oké, Lehel játszott), locsoltam.

Épp befejeztem a locsolást, mikor hallottuk, hogy dörög az ég, szóval beszedtem a ruhát és hamarosan csinos kis vihar kerekedett és elég alaposan befejezte utánam a locsolást. Ez nem is ártott már, hol vannak már a májusi nagy esők! Azóta is dörög körülöttünk, szóval lehet, hogy fog is még esni. Utólag úgy érzem, nem takarítani, hanem füvet nyírni kellett volna...

És igen, megint esik.

2019. június 18.

Reggel elmentem Kingához, a gyógytornászhoz. Most nem felejtette el a találkozót (és nagyon bocsánatot kért a múltkoriért).

Utána elmentem az óvodába Lehel májusi ebédcsekkjéért és megkértem Ildikó nénit, hogy amint megérkezik a júniusi csekk (július közepe felé), szóljon, hátha be tudunk még érte menni. Ha nem, akkor majd utaljuk az összeget.

Ha már elindultam csekkbefizetni (Lente megkapta a májusi és a júniusi csekket is szerencsére), akkor már elhatároztam, hogy benézek az Ofotértba is, hátha találok jó napszemüveget. És mázlim volt, mert úgy tűnik, a héten lettek akciósok a napszemüvegek. És találtam is egy jót, jó áron.

Ebéd után sikerült egy kicsit pihenni is és teázás után hamar indultam le a városba ismét. Még a gyerekek érkezése előtt be akartam vásárolni (hűtött cuccra nincs most szükség, főként kenyér kellett). Utána hosszasan álldogáltunk a peronon, mert késett a vonat 20 percet. Szerencsére árnyék volt és járt a szellő is, így nem volt kellemetlen.

Aztán megérkeztek a gyerekek élményekkel megrakottan, szerintem sokáig lesz mit mesélni! És persze hulla fáradtan, így hazaérkezéskor azonnal a kádba küldtem őket. Volt persze játék is, de nem engedtem nagyon elhúzni, megvacsoráztunk hamar. És a meseolvasás után nagyon hamar kidőltek, Lehel is igen gyorsan elaludt.

A mai képek viszont megint virágok, hátha tudják kicsit a várakozás feszültségét oldani.

Látod rajta azt a pici rovart?