2019. június 29.

Ma délelőtt kicsit kitakarítottunk a gyerekekkel. Nagyon ügyesen segítettek: Lehel a nagyszoba szőnyegét, Lente a gyerekszobát poszívózták ki. Utána felmostam egy kicsit a konyhában, az asztal környékén és a fürdőszobában.
Pihenésképpen kártyáztunk, majd főztem ebédet.

Délután búcsúzásképpen vendégül láttuk Nimródot és az öccsét, Koppányt. Nagyon jót labdáztak a kertben, aztán indult a minecraft-parti. Alkottak egy külön világot csak abből a célból, hogy Lente abban játszva visszaemlékezhessen Nimródra.

Nimród anyukájával elküldtem adományba egy adag régi lekvárt is: fogalmam sincs, mit kezdtünk volna vele, így viszont rászorulók fogyaszthatják el az érdi Ételdobozon keresztül. Azért maradt is elég sok: amit nem viszünk el, Bencéék biztos szívesen elfogyasztják.

Láttam az új hálószobádat, szép álmokat benne!

2019. június 28.

Ma nem történt semmi különös. Nézegettem az ikea honlapot, bár a rendelésbe nem szóltam bele. Az Umweltplakettétől jött egy kérés, hogy nem tudják olvasni az elküldött dokumentumot, küldjem el még egyszer. Elküldtem.

Mivel tényleg hűvösebb lett, ma esett meg a gyerekeknek beígért sütögetés: sült krumpli és hagymakarika. Elég jól kiürítettük a mélyhűtőt, alig van már benne valami.

Megszerveződött a szombati találkozás is: délután egyre várnak minket, ebédre. Erről sajnos nem tudtam lebeszélni. De egyre talán átérek a gyerekekkel (kb fél óra kocsival).

Nem tudom, hányan jeleztek vissza a bulival kapcsolatban, remélem, azért jönnek majd egy páran!

Délelőtt még egy kicsit nekiestem az aranyesőnek is, ami a kapu előtt van (aztán a bentinek is), mert már csak lapjával lehetett bejönni a kiskapun. Oké, most odahajlik a jukka virága is, az nem tart nagyon sokáig, de anélkül is nagyon kicsi lett a hely.

Késő délután volt egy kis öntözőfejezés is, hogy legyen egy kis kerti mulatság.

Még két levélkaktuszvirág-kép, mert nem lehet betelni vele:

2019. június 27.

Jó munkás nap volt a mai is, pedig nagyon nagy volt a hőség! Reggel, miután beraktam egy mosást, Megrendeltem a környezetvédelmi matricát Németországba. Nem volt egyszerű, mert nem néztem meg, mi minden kell hozzá, így kitöltés közben szaladgáltam a forgalmiért, fényképeztem le és ollóztam össze a két oldalát egy dokumentumba. Ha egyáltalán a forgalmit kérték... És nem mondjuk a törzskönyvet. Mindenesetre nem jelezték, hogy valami ne lenne jó.
Aztán szenvedtem a fizetéssel, mert az internetkártyán nem volt elég pénz. Oké, végre használom a CIB-es alkalmazást! Ahha, csak épp mi is volt a PIN? Nem írtam fel sehova, és nem jutott eszembe. Végül akkor ugrott be, amikor a PIN megváltoztatása menüpontba beléptem. Még szerencse, így végül meg sem változtattam.

Miután a rendelés sikeresen lezajlott, elmentünk bevásárolni. Mivel tudtam, hogy nagyon meleg lesz ma, nem akartam főzéssel is fűteni a házat, így majonézes salátákat is vettünk, azt ettük ma. Sajnos, nem voltak túl jók, bár messze nem annyira voltak rosszak, mint amennyire Lehel húzta rá az orrát (pedig a majonézes krumplit kifejezetten az ő kedvéért vettük, én kukoricát vettem volna).

Délután meglepően jól elvoltak, kártyáztunk is, aztán négy felé kimentünk a kertbe. Én gyorsan füvet nyírtam (hátha jön egy kis eső -- nem jött és nem is nagyon várható, ahogy az előrejelzést megnéztem), aztán elérkezett a várva várt pillanat, locsoltam, majd kitettem az öntözőfejet. Annyira lelkesen rohangásztak! Ez is egy módja az energiák levezetésének...

Gyors zsuhany, játék, vacsora, mese (most nem dinóvonat), meseolvasás és alvás.

2019. június 26.

Gyorsan összefoglalom a tegnapiakat, leginkább a kép kedvéért, amit ugyan ma reggel fotóztam, de tegnap este a sötétben már nem akartam.

Délelőtt kertészkedtem, paradicsomkacsolás és -kötözés, szólőkacsolás és -kötözés. Közben a gyerekek bent játszottak, hiába hívtam ki őket. Nagy a meleg.

Ebédre thai zöldséges rizs, ami nagyon jól sikerült.

Délután jött a Judit, vele végre a kertben is hajlandóak voltak játszani. Már nagyon rájuk fért, nem bírtak az energiáikkal.

2019- június 25.

Ma reggel álltam neki tanúztatni a családi pótlék lemondásos papírt. Szerencsére SJózsef és SPéter is itthon volt.
Utána lementünk a hivatalba, persze várni kellett, de szerencsére nem annyit, mintha nem időpontra mentünk volna. szóval még egy pipa.

A délelőtt még a könyvtárat is meglátogattuk, mert a sok Verne beindította Lente fantáziáját, így több világűrös, Naprendszeres, űrhajózásos könyvet is kivettünk.

Ebéd után kidőltem (tegnap ismét bealudtam altatás közben és utána már nem sikerült hamar elaludni), de annyira kedvesen hagyták és eljátszottak, hogy nagyon hálás vagyok nekik. Volt azért a szokásos rablórömi is.

Azaz folyt minden a nyugodt mederben.

Esti meseként az általad vett Dinozugot néztük, mint ahogy tegnap is. Akármennyire mondta, hogy így-úgy, azért Lente is nagyon élvezi :))

Mivel tegnap nem írtam, de készült egy kép a fantasztikus dominó- és kártyaépítményükről, így az lesz a mai kép:

2019. június 20.

Mivel tegnap beszéltünk este, így már írni nem írtam. Ezért elmaradt, hogy megmutassam ezeket a leveleket:

 

A kicsi őszibarackfáról szedtem őket le és mivel még korai lenne őszülnie, feltételezem, hogy valami gondja van. Neked ismerős?

A mai nap nagyon korán kezdődött, még tegnap éjjel, amikor is azt vettem észre, hogy Lehel nagyon rosszul alszik és lázas. Illetve természetellenesen forró volt a feje. Valamennyire fel is ébredt, kimentünk vécére, majd hamar visszaaludt, de továbbra is hallottam, hogy nyugtalan. Átmentem még egyszer, akkor ébren volt és azt állította, hogy nincs melege, nem fázik, nincs rosszul. Ráhagytam, azzal, hogy ha nem tudna visszaaludni, vagy nem jól érezné magát, jöjjön át hozzám. Át is jött kicsit később, de akkor is azt mondta, hogy jól van, csak nem tud elaludni. Sajnos, miután elaludt, mindketten elég zaklatottan aludtunk és nagyon korán keltünk. Reggelre úgy-ahogy elmúlt a láza, és egész nap vissza sem jött. Nem tudom, mi volt ez, de remélem, nem ismétlődik meg.

Délelőtt évzáró volt az iskolában, Lente ismét kitűnő:

Mikor végre hazaértünk, gyorsan adtam nekik tízórait és elindultunk a városba. A fiatal olvasóknak írt Pratchett-et néztem ki neki (Tiffany Aching - Sajogi Stefánia első kötet). Nagyon jó kritikát olvastam a fordításáról (majd elolvasom én is), azért gondoltam, hogy jó lehet. Az első boltban nem volt, de javasolták, hogy menjünk át a kiadó saját könyvesboltjába (csak a 4-6-oson kellett menni pár megállót). Ezt kissé halasztottuk az ebéd kedvéért. Ami mi más is lehetett volna, mint BKing, amit megláttak és aztán már neki sem álltam lebeszélni őket.
Kiderült, hogy újabban van vega burgerük (reszelt krumpli, reszelt répa, zöldborsó és kukorica összepogácsásítva és meggrillezve), így én azt ettem. Egész fogyasztható volt junkfoodhoz képest.

A villamoson valaki rosszul lett, így elég sokára jött (előtte láttuk a mentőt távozni), és felszálláskor persze jó nagy volt a tömeg. Nagy meglepetésemre, Panni anyukájával futottunk össze, a kis kerekes járókeretén üldögélt (nagyon praktikusan van rászerelve egy kis ülőke) és pár megállót együtt utaztunk, beszélgettünk.

A kiadói könyvesboltban sikerült megvenni a könyvet (500 ft kedvezménnyel), indulhattunk haza.

Valamennyien nagyon elfáradtunk, Lehellel versenyt panaszkodtunk :D. Lente vadul olvasott, úgy tűnik, bejött neki a könyv. Azért egy mosás lement, majd életet vertünk magunkba és Lehellel közös erővel kitakarítottunk. Tényleg hathatós segítség volt, mert a nagyszobai szőnyeget és a gyerekszobát is ő porszívózta ki. Addig én elpakoltam, amit el kellett, kiráztam, amit ki kellett. Felporszívóztam a maradékot és fel is mostam. Míg száradt, felteregettünk kint (oké, Lehel játszott), locsoltam.

Épp befejeztem a locsolást, mikor hallottuk, hogy dörög az ég, szóval beszedtem a ruhát és hamarosan csinos kis vihar kerekedett és elég alaposan befejezte utánam a locsolást. Ez nem is ártott már, hol vannak már a májusi nagy esők! Azóta is dörög körülöttünk, szóval lehet, hogy fog is még esni. Utólag úgy érzem, nem takarítani, hanem füvet nyírni kellett volna...

És igen, megint esik.

2019. június 18.

Reggel elmentem Kingához, a gyógytornászhoz. Most nem felejtette el a találkozót (és nagyon bocsánatot kért a múltkoriért).

Utána elmentem az óvodába Lehel májusi ebédcsekkjéért és megkértem Ildikó nénit, hogy amint megérkezik a júniusi csekk (július közepe felé), szóljon, hátha be tudunk még érte menni. Ha nem, akkor majd utaljuk az összeget.

Ha már elindultam csekkbefizetni (Lente megkapta a májusi és a júniusi csekket is szerencsére), akkor már elhatároztam, hogy benézek az Ofotértba is, hátha találok jó napszemüveget. És mázlim volt, mert úgy tűnik, a héten lettek akciósok a napszemüvegek. És találtam is egy jót, jó áron.

Ebéd után sikerült egy kicsit pihenni is és teázás után hamar indultam le a városba ismét. Még a gyerekek érkezése előtt be akartam vásárolni (hűtött cuccra nincs most szükség, főként kenyér kellett). Utána hosszasan álldogáltunk a peronon, mert késett a vonat 20 percet. Szerencsére árnyék volt és járt a szellő is, így nem volt kellemetlen.

Aztán megérkeztek a gyerekek élményekkel megrakottan, szerintem sokáig lesz mit mesélni! És persze hulla fáradtan, így hazaérkezéskor azonnal a kádba küldtem őket. Volt persze játék is, de nem engedtem nagyon elhúzni, megvacsoráztunk hamar. És a meseolvasás után nagyon hamar kidőltek, Lehel is igen gyorsan elaludt.

A mai képek viszont megint virágok, hátha tudják kicsit a várakozás feszültségét oldani.

Látod rajta azt a pici rovart?

2019. június 17.

A mai nap fő munkája Panni sáljának következő része volt. Majdnem el is készült, majd reggel fotózom, hogy jobb legyen a fény.

Ezen kívül a múltkor kivagdaltam egy jópár bambuszt, mert nagyon belenőttek a házba, ezeket gallyaztam le és hordtam hátra a rom tetős része alá száradni.

Délután elmentem Budakalászra, elvittem a közepes befőttesüvegeket Juditnak, aki szorgalmasan főzi be a meggyet és majd a barackot, még a Csúcshegyen is járt Spapa kertjében.

Beszélgettünk sokat, mindenki nagyon drukkol, hogy legyen meg a lakás. Én is :)!

2019. június 16.

A tegnapi pihenős nappal ellentétben ma elég munkás napom volt. Délelőtt meleg volt és sütött a nap, így kimostam lényegében mindent, csak az ágynemű maradt ki. Ez három mosást jelent, amiből egy teljesen megszáradt és el is pakoltam, a következő minimálisan maradt nedves. Amikor délutánra kezdett elborulni az idő, és dörgött is, a kettes számú mosást beszedtem és áttelepítettem a tornácra a hármas számúval együtt, amit akkor teregettem fel.

Az eső még váratott magára, így a kertben is dolgoztam egy sort: végigmentem a szőlőn, ismét lekacsoltam. A múltkori nagy kötözésnek és kacsolásnak köszönhetően nem kellett hozzá fél óra sem.
Utána nekiálltam a zöldborsó ágyásának. Kihúztam mindent, ami nem borsó (illetve kísérletet tettem rá). Sajnos, a borsó lehet, hogy már így is menthetetlen, elég száraz, de még nem halott.

A gazolás után locsoltam, bár feltételeztem, hogy jön egy kis eső, de azért nem árt az. A paprikák szebbek lettek, mint voltak, a paradicsom oké, a borsót meglátjuk, lesz-e még belőle valami.

A vihar még mindig nagyon váratott magára, de dörgött, villámlott.

Panni sáljával is haladtam, majdnem készen van a következő rész. Már csak három színes rész van hátra, amiből a következő haladósabb lesz, mint a mostani.

(Bocsánat a képminőségért, a vihar miatt igen sötét lett)

Vacsoraidőre ért el bennünket a vihar széle, szóval volt némi eső (de nem annyi, hogy azt mondjam, kár volt locsolni). Most egyébként újra esik és remélhetőleg fog is még. A fűnek biztosan jót tenne, mert kissé kiégett...

Mivel ma délután nem sikerült aludni, korai estét tervezek...

2019. június 15. este

Reggel tehát elindultak táborba gyermekeink. Utána próbáltam nyugis-pihenős napot tartani, ami azért nagyjából sikerült is.

Bevásároltam, tankoltam, ebéd. Aztán alukáltam egyet, ha már pihenés. Délután Marcsu hívott fel, beszélgettünk egy jót. Utána még összeraktam a kovászos uborkát, már két napja tervezem, de nem jutottam el a megvalósításig.

Ha minden jól megy, mire a gyerekek megjönnek, már jó lesz. Amúgy a Konyhológián, ahol a receptet írtad, pont egy júniusi kánikula szerepel 😊.

Az estém továbbra is pihenős, remélem, hamar el is tudok aludni a délutáni alvás után. Ja, és még a fb-csoportban megnézegetem a képeket, amiket Éva néni a táborból szorgalmasan posztol.

2019. június 15. délelőtt

Elindultak a táborba

2019. június 14.

Ez is elérkezett, az utolsó nap az iskolában és az óvodában! Lentéék ma vendégségbe mentek az egyik osztálytársáékhoz, akik egy saroknyira laknak az iskolától. Barbara néni és mi, szülők összebeszéltünk, hogy meglepetésként viszünk oda palacsintát, volt, aki cseresznyét vitt, mert végül annyit palacsintafelajánlás történt. Én sajnos, csak elég későn értem oda, mert meg kellett várnom a mosás végét (kell a táborhoz belőle ruha), nem sokkal utána indultunk vissza az iskolába. Lente kijelentette (három fahéjas palacsinta és előtte még ki tudja, mennyi finomság után), hogy ő nem bír ebédet enni -- ami különben sem lett volna ínyére. Így elég hamar eljöttünk.

Előtte azonban még bevásárolt az iskolai könyvvásáron: megvett egy Minecraftos könyvet. Lényegében a megtakarított pénze erre ment el, beleértve a következő heti zsebpénzét is (ezt megelőlegeztem neki, mert úgy is a táborban lesznek). Lehel egy újabb pörgettyűt kapott, mert nagyon kérte és nem volt szívem megtagadni, ha már Lentének van valami a vásárról.

Mivel korán volt, Lentével megejtettük a gyümölcsvásárlást is (ezt a táborba viszik) és utána mentünk Lehelért. Tegnap, az előadás után adtam oda a tanító néniknek az ajándékukat, Ma délben pedig az óvó néniknek (a dadus sajnos beteg, az ő ajándékát Ildikó néni átadja neki a jövő héten). Mire hazaértünk a gyerekekkel, Lente lényegében ki is olvasta az új könyvét és már indult is a tervezgetés, hogy mit fog hogyan megépíteni belőle (vidámpark a téma, elvarázsolt kastéllyal, víz- és jégcsúszdával, szellemvasúttal, ugrálóvárral).

Ebédet rittyentettem gyorsan (amióta elmentél, a szokásos pénteki tészta).

Megbeszéltük, hogy lejátszhatják az esti játékidőt délután (és én így tudtam pihenni egy kicsit), mert kimenni három előtt ne menjenek ki. A nagy hőség miatt sokat nem voltak kint, de közben visszahívtam Máriát, aki épp szőlőt kötözött és közben, mikor pihent az árnyékban, telefonálgatott. Meséltem a mostani lakást, ő meg, hogy július elején Csabával meglátogatják a Mónit.

Maratoni mosogatás a palacsintasütés után és további lazázás, majd az esti dolgok. Közben pakolásztam be a bőröndöt is, mindkét gyereknek elmagyaráztam, mit hol talál. Az izgalomtól egyébként eléggé meg voltak kergülve egész délután, elaludni is lassan ment.

Ami kis filmecskét láttál, azt én vettem fel, illetve Martin anyukája, aki megosztotta. A Barbara néni féle "hivatalos" verziót majd Barbara küldi körbe, ha készen van.

2019. június 13.

Ma elvittem Bencének az itthagyott töltőjét, aztán mentem a Decathlonba. Eléggé le volt fosztva, mrmint sapkailag, de végül sikerült vennem mindkét gyereknek. Vettem egy leértékelt (kifutó termék) fürdőruhát magamnak az aquaparkban szétolvadt helyett, valamint két sima rövidnadrágot Lentének.

Utána Auchan, nagybevásárlás.

Itthon késői ebéd, utána mentem Lehelért, viszonylag korán, hogy hamar odaérjünk Lentéék előadása előtt. Így volt árnyékos parkolóhely, nyugis beszélgetés Lente osztálytársaival és hely az első sorban.

Az előadás szépen sikerült, ügyesek voltak. Lente beköszöntőjét le is videóztam, de ide nem csatolom, mert nagy...

Ahogy hazaértünk, rögtön lehetett is menni fürödni, aztán játszottak. Eközben én kimentem locsolni és rendbe szedtem kicsit a paradicsomot. Ki is karóztam, nyilván nem olyan ügyesen, mint te, de inkább ez, mint hogy elfeküdjenek. Ahol tudtam kacsoltam is. És:

Azaz van már pár apró zöld bogyó is.
Még a kiszedett gazt, egyebet el kell hordani az ágyás mellől, akkor lesz kész. De már ennyitől is nagyon hatékonynak éreztem magam!

Holnap van az utolsó iskolai/óvodai nap, holnapután tábor. Nem is tudom, várom-e 😀

2019. június 12.

A mai napról nem sok mesélnivaló van. Lentéék a Földrajzi Múzeumban voltak (és utána fagyizni). A múzeumban a téma az indiánok voltak, ezt készítették:

Lehelék is fagyiztak, ettek túrórudit is.

Lentéék holnap színielőadást tartanak (A só), Lente a mesélő. Barbara néni felveszi, mint a múltkor is, majd átküldöm a linkjét. Próbálok azért én is fényképezni.

Bencével jól elvoltak megint (bár Lente főként a Holdba utazott Vernével), Bence meg Lehel beszélgettek és zenét hallgattak. Közben Bence letöltötte a Good Omens című Pratchett-könyvből készült filmsorozat eddig megjelent részeit. Remélem, meg tudjuk nézni majd együtt hamarosan! Felirat, úgy tűnik, nincs hozzá, de talán lehet vadászni majd hozzá (vagy rosszul néztem).

Én nem tudom, mennyit lehetett nyitva este az ajtó, de annyi szúnyog van bent...! Valószínűleg nem a reggeli szellőztetéskor jöttek be, mert napközben nem találkoztam eggyel sem.

2019. június 11.

Kora délelőtt ma Kingához mentem volna gyógytornára, de nem találtam otthon. Felhívva kiderült, hogy azt hitte, hétfő van és bement dolgozni... Mindenesetre a jövő hétre tettük át a tornát.

Délelőtt észrevettem, hogy Panni gyakorol a honlapon, próbálgatta szerkeszteni (a honlap módosításairól mindig jön nekem értesítő). Ennek nagyon örülök, egyrészt mert tanulja meg (tényleg nem nehéz), másrészt mert most gyakoroljon, amikor még itt vagyok és könnyen tudok segíteni. Így is történt különben, mármint szüksége volt segítségre pár dologban, ezeket letelefonáltuk.

Utána átmentem SJózsefhez és megbeszéltük, az autó átnézése július 2-án, kedden lesz, olajcserével egybekötve.

Ebédre megcsináltam a gombát, de nem pörköltnek, csak úgy natúr, hagymával. A tányéron tettem hozzá ajvárt, nagyon finom lett. Ami maradt, azt miután kihűlt, lefagyasztottam. Kiolvasztva hamar elég lesz egy tésztaszósznak. Abból Lehel úgy sem kér, ezt máris kijelentette. Ebéd után sikerült végre pihennem, és még akkor sem volt nagyon késő teázni. Éljen a korai ebéd!

Elmentem Lentéért és nekivágtunk a nagy kalandnak: megtalálni a nagytétényi kastély melletti játszóteret. Ugyanis ide kirándultak el a csoporttal (vonattal mentek). Akkor meég nem gondoltuk, hogy ekkora kaland lesz, ugyanis a gps jó nagy gabalyt csinált. Nagytétényig rendben volt minden, de a kastélypark helyett (emellett van, bár nem közel a játszótér) ráküldött minket a 6-os útra, majd a kastélypark magasságában, az út közepén közölte, hogy megérkeztük. Aha, tényleg, csak nem lehet megállni, és a célunk a sínek túloldalán helyezkedik el... A második körben (visszamentem egy másik úton Nagytéténybe) sikerült a kastély megfelelő oldalára érkezni, igen ám, de hol a játszótér? Újabb 10 perces keresgélés után szerencsére meglett az is, jó 3-400 méterre volt, de meglehetősen eltakarták a fák és a bokrok.
A játszóterezést mindketten igen élvezték, olyan negyed hat körül indultunk haza. Fürdés (közben locsoltam), játék, vacsora, mese, alvás.

A mai napon nem készült kép, így egy régebbit teszek be, ami Tapolcán készült.

2019. június 10.

Kissé hektikusan indult a reggel, mivel elfelejtettem az ébresztőt kikapcsolni és felkeltett 6-kor... Lehel is felébredt (még hamarabb, szerintem azért, mert a hátsó ajtón valahogy túl bejön a fény, erre most visszaemlékeztem, amikor átmentem az ágyába, megpróbáltam még egy kicsit visszaaludni, de nem sikerült).
A szokásos reggeli ébredezésből a kukásautó riasztott ki, elvitték a papírszemetet, amit én elfelejtettem kikészíteni. Legalább a műanyagost kitettem ezek után, de azt csak valamikor délután vitték el. Ez is valami, a múlt hónapban külön rájuk telefonált Kézifék néni, és csak akkor vitték el, két hét késéssel. Szerencsére a papírosba belefér még egy jó adag papír.

Aztán megjött a tejes is, kiderült, hogy pénteken a kocsival volt valami, azért csak későn jött a kollégája. Most is a javítóban van az a furgon, egy másik hasonlóval jött. Összefutottam SJózseffel is, kiszaladt tejért és tojásért, mert amúgy a műhelyben szokta ezeket átvenni, de ma ünnep lévén itthon van. Szóltam neki a kocsi átnézése miatt, holnap beugrom, és megbeszéljük, mikor tudja átnézni.

Mivel jött a tejes, így az ebéd tejberizs lett, előtte meg felhígított (és répával kiegészített) maradék krumplifőzelék, azaz krumplileves. Vettem egy adag gombát is, holnap megcsinálom azt, bár előtte muszáj lesz vásárolni, mert vacsorára Lente megette a maradék tejfölt.

Délután átmentünk Noémihez, elvittem neki a pulóvereket, aminek nagyon örült (még nem tudjuk, hogy használhatóak lesznek-e, de ki is mosta azonnal őket), mert nyáron nincs gyapjúpulóver a turkálókban, ezért sokkal kevesebb gyapjúkülsőt tud csak varrni.
A gyerekek nagy örömére, egy felfújható kisebbfajta medencét kitettek az udvarra, már majdnem megtelt, mire odaértünk. Volt nagy pancsolás, Noémi legkisebb lányával, Laurával nagyon jól elszórakoztak. Ha nem a medencébe ugráltak, akkor trambulinoztak. Csak a fagyi és a mogyoróskuki evés erejéig lehetett őket az árnyékban tartani (szerencsére főként 3 után lendültek nagyon bele).

Beszélgettünk sokat, Noémi felajánlotta, hogy ha pakolni kell, szívesen átjön segíteni, szóval még meg is hatódtam.

Gyors vacsora, mese, meseolvasás és hamari alvás. Képként a Panni kendőjének következő szakasza (a széle nem ilyen cakkos lesz, az csak a kifeszítés kedvéért odaszúrt gombostűk miatt van):

színek közt rejtőző virágok

2019. június 9.

Nos, ahhoz képest, hogy mennyire nem tudtam elképzelni reggel, hogy fogom a szőlőt felkötözni, ahhoz képest nekiálltam és ebédkészítés előtt megcsináltam a felét (a derítő kéményéig), teázás után pedig  után pedig a többit. Most a szőlő nagyon rendezett lett, bár nyilván nagyon hamarosan ismét burjánzik majd. Le is kacsoltam, ha már.

Az ebéd a tegnapi borsóleves volt, utána pedig krumplifőzelék, szóval nagy volt az öröm megint. A főzelékből csak nagyon kevés maradt, remélem, azért egy levesre elég lesz felhígítva, és akkor már csak valami másodikat kell kitalálni holnap.

Miközben délután a szőlőt adjusztáltam, learattam egy nagy rakat citromfüvet is (nagyon belenőtt a szőlőbe), felakasztottam szárítani, a családomból legalább is Zsófi kér belőle, de talán más is.

Délután a gyerekek óriási várépítésbe kezdtek (ez mérsékelt mennyiségű sarazással járt, kevesebbel, mit tegnap), és kérték, hogy fotózzam le és mindenképpen küldjem el:

Ezek után megint le kellett slagolni őket, majd mentek a kádba. Ma sikerült viszonylag hamar ágyba keríteni őket és egy tíz perccel azelőtt, hogy hívtál, jöttem ki. Remélem, én is hamar ágyba kerülök :).

2019. június 8.

Reggel észrevettem, hogy leesett a madárodú a gesztenyefáról. Nem tudom, mi lehetett az oka, és azt sem, volt-e még benne madárfióka (esetleg másodköltés). Nagyon elszomorított, magam sem értettem miért. Mindenesetre hátravittem a komposzt mellé, nehogy a gyerekek találják meg. Közben láttam, hogy amíg nem voltunk itthon, a szomszédék felszereltek egy narancsszínű takarófóliát vagy mit a kerítésre, így most nem lehet átlátni. A hangot persze ez nem árnyékolja le. Nem tudom, mennyire fog ártani a növényeknek viszont...

Kora délelőtt (miután sikerült a szg-től elszakadni), elmentünk vásárolni, hogy legyen a borsólevesbe zöldség, meg itthon kenyérféle, ilyesmi. Természetesen rengetegen voltak, de ennek nagy előnye volt, hogy az Aldiban minden pénztár működött és nem voltak sorok.

Hazaérve neki is láttunk közös erővel a borsószedésnek, pucolásnak. Most azért korántsem volt akkora a lelkesedés a szedés iránt: nagyon odatűzött a nap és meleg volt. Azért miután én is szedtem, összejött egy adagnyi.

Ebéd után rablórömiztünk, aztán a gyerekek valami izgalmas tengeralattjárós játékba kezdtek (a kedvükért elővettem a ventillátort, bár bent egyáltalán nincs rá szükség, 23-24 fok volt bent), az lett a hajócsavar. Befutottak Bencéék, de csak egy pár percre, elhozták végre az anyukám által horgolt sárkányokat. Lente el is nevezte a magáét Pajkosnak (ez a zöld), Lehel pedig a sajátját Tüskésnek (ez az aranysárga). Azokkal folyt tovább a játék, míg ki nem lehetett menni.

Délután dagonyázást játszottak a homokozóban, én meg hagytam, mert igen meleg volt, nyilván jól esik a sarazás. Na, olyan is volt mindkettő 😆, azért a locsolásnál levették a sáros cuccokat és leslagoltam őket. Ez aztán nagyon jó móka volt! Azért mentek a kádba és ez nem is baj, láttam utána, mi maradt a kádban...

Még egy kis mókázás a sárkányokkal (avagy vámpírgyerekek pizsamában):

A nagy izgalomra jó későn sikerült elaludni persze. De remélem, reggel nem kelnek cserébe hajnalban.

Most ahogy írom megint hallom a fiatal baglyot, itt sípol egész közel; tegnap is hallottam.

Paradicsommal kapcsolatban kérdezném: mi lehet az oka, hogy ennyire lekonyul? Azt hittem, hogy túl száraz volt neki az idő (meleg volt és fújt a szél), de ezt a fényképet vacsoratájban fotóztam, két órával a kocsolás után:

Nem minden tő ilyen, de legalább négy igen.

2019. június 7.

Ismét egy péntek, jó munkás nap. A délelőtt el szerettem volna menni vásárolni, és napszemüveget nézni (sajnos a régi karcos lett, és pont rossz helyen, zavar vezetéskor), de a tejes csak nem jött.

Rózsa az iskolában, reggel fényképeztem

Beszéltem Bencével, aki szerdán említette, hogy menne a Spapához. Én is megígértem a papának, hogy most már megyek valamikor, gondoltuk, hogy akkor menjünk együtt. A péntek úgy alakult, hogy megengedtem lentének, hogy maradjon az iskolában délután, de Lehel mindenképpen haza szeretett volna jönni. Végül kitaláltuk Bencével, hogy jöjjenek a gyerekek is (eredetileg én egy délelőttöt terveztem).

Végül annyira elment már az idő, hogy nem indultam el vásárolni, csak Lehelért az óvodába. Előtte kitettem egy palackot, ha jönne a tejes. Hát nem jött. Lehellel melegszendvicset ebédeltünk, és megbeszéltük, hogy holnap ismét zöldborsóleves lesz, utána a megunhatatlan tészta. Előtte viszont el kell mennünk a boltba, hogy a borsón kívül menjen bele még más zöldség is.

Ebéd után fűnyírás volt a program, előtte némi szőlőadjusztálás, hogy odaférjek a fűnyíróval. A hétvégén mindenképpen megejtem a szőlő rendezését, mert ugyan nagyon szép, ahogy burjánzik, de szeretnénk mást is a kertben...
A fűnyírás most csak egy óra volt, mivel múlt péntek óta azért nem nőtt annyit, mint előtte két hét esős idő alatt.

Teázás, közben Lehellel kártyázás, majd indultunk. Lentéért először, majd be a városba. Hogy kacifántosabb legyen, és hogy a gyerekek örüljenek, csak Kelenföldig mentünk, onnan vonattal a Délibe. Szemben az autópályán (de az autópályán elhelyezett forgalommutatók szerint befelé a városba is) óriási dugó. Nyilván a hosszú, nyárinak készülő hétvégére mindenki nekieredt a Balaton/Velencei-tó irányába. Még jó, hogy a vonat nem akad el.
A jegyautomatáknál is borzalmas sorok mindenütt, gyorsvonatokra helyjegyet már nem kapni (nem mi akartunk, csak körülöttünk beszélték a sorbanállók), sőt a MÁV jegyeladós applikációja és honlapján működő hasonló lehetőség sem működik. Ezzel ki is derült, ez a nagy sorbanállás oka. Mint a viccben, "Persze, kérem, hogy a főváros nagy erőkkel készült a télre. Mindig nagy erőkkel készülünk a téli időszakra. De hóra, kérem, arra nem számítottunk."

Azért a Déli felé nem volt tömeg persze. Spapa a gyerekeknek palacsintát sütött, úgy tűnt örül, hogy láthatja őket. Először nem nagyon tudták elfoglalni magukat, de aztán elővették a játékrulettet, Bence meg elmagyarázta nekik, hogy kell játszani, azt nagyon élvezték. Hazafelé úgy sikerült elindulni, hogy megígértem, megállunk kicsit a lakótelepi játszóterek egyikén. Így persze már csak a 19.40-es vonatot értük el, azaz jó későn jutottunk haza. Szerencsére annyira belaktak palacsintával, hogy vacsorázni nem kellett. Az elalvás is viszonylag gyorsan ment, mikor végre sikerült ágyba kerülniük.

2019. június 6.

Miután délelőtt telefonáltunk, elmentem a gyógyszertárba: ne kapj szívrohamot, ha kimegy az értesítés, az utolsó adag oltást és a karikát vettem meg egyszerre, az jó sok! Az oltást rögtön be is adattam. Úgy tűnik, DErzsébet nyugdíjba ment, a helyét egy VEmese vette át (Éva nővér maradt). Rákérdeztem a kijelentkezésre, igazából csak adminisztratív könnyebbség nekik, ha szólok, mert archiválhatják a rólam készült dokumentációt. Már azt a keveset, amit van.

Hazafelé hívott anyukám, amit említettem a telefonba.

Tojásos nokedilt csináltam (holnap tudok új tojást venni, már csak azért is), és nagy meglepetésemre, miután megkóstolták, lényegében egyik gyereknek sem ízlett. Lehel meg sem ette, még azután sem, hogy jól megborsozta, Lente megette (borssal, bolti sülthagymával, uborkával és bébikukoricával), de a Lehelét nem kérte, kénytelen voltam én megenni (a sok borssal, brrr).

Este jót locsoltam, míg a gyerekek fürödtek, kicsit nehéz volt a kútba életet lehelni (kétszer is töltöttem bele vizet), de sikerült. Holnap fűnyírás lesz, azt hiszem.

Panni sálja is haladt, csak arról van ma fényképem.

2019. június 5.

Ma egyrészt receptet gyűjtöttem be, másrészt a Pannihoz mentem. Az elkészült kis videókat, amiken annyit dolgoztam, másoltuk át neki (több mint 500 GB), valamit tartottam neki egy kis fejtágítást a honlap szerkesztéséről.
Közben telefonáltál a lakáshírrel, amit itt most nem részletezek, mert beszéltük eleget telefonon és nyilván még fogjuk is.
Hazafelé már nagyon éhes voltam, végül vettem egy kínai ebédet, sok zöldséggel. Kicsit sajnáltam, hogy nemet mondtam PBencének, amikor kérdezte, hogy velük ebédelek-e (bászmati rizs és mindenféle pakórák), de féltem, hogy nem érek akkor majd vissza a gyerekekért. Végül még teázni is tudtam itthon.

Sakkon Csaba bácsi nagyon megdicsérte Lentét, hogy mennyire érdeklődő volt, sakkfeladványokkal játszottak és ő szépen, koncentráltan próbálta megoldani őket.

Mire visszaértünk, pont akkor érkezett SBence és rögtön ki is mentek focizni a kertbe a gyerekekkel (akkor telefonáltunk).

A nap szenzációja a gyönyörű szivárvány volt, teljes félkör horizonttól horizontig látszott Budaörsnél, miközben a táncra mentem (nyilván béna a kép, nem is szép rajta a szivárvány, de menet közben csak nyomtam egy gombot, jobban nem mertem vezetés közben mást csinálni):

2019. június 4.

Nem volt ma semmi különös, Panni sálja haladt, de csak nagyon keveset, mert a következő részt visszabontottam: túl sok fonalat használt fel, és így félek, hogy nem marad a végére.

Reggel jót mulattunk Lente cipőválasztásán (ő is):

Meleg volt és az eső sem esett (bár néha hallottam dörgést a közelből).

Délután megvettük a táborra felajánlott közös dolgokat (talán olvastad, hogy a csomagok kisebbsége érdekében szobánként csak egy-egy lesz az ilyen dolgokból mint kézmosó, tusfürdő, fogkrém, szúnyogriasztó, utazópatika stb). Szükség lesz még valamilyen rágcsára, gyümölcsre, de ezeket később szerzem be (rágcsa van is, rengeteg mogyoróskukit vettem és elfelejtették a gyerekek, így megmaradt). Lentének lehet, hogy szüksége lesz rövidnadrágra, mert az ünneplősön kívüli normális nadrágja ma szétszakadt az iskolában. Azon töröm még a fejem, hogy mibe csomagoljak a gyerekeknek, mert a kis hátizsákjuk kézipoggyásznak jó, de háromnapi holmi nem fér beléjük. Nem tudom, jó ötlet-e egybe csomagolni nekik, és az itthonmaradt gurulós bőrönd nagyon nagy. Kéne nekik venni egy-egy kisbőröndöt? Ami persze jól jöhet a későbbiekben is, de kiadás...

2019. június 3.

Ma mentek Lentéék kirándulni az osztállyal, nagyon élvezte: Dinnyésen voltak a várparkban (itt a magyarországi várak modelljeit lehet megtekinteni, illetve történelmi ihletésű csapatjátékokat is szerveznek). A Velencei-tó élővilágát is felfedezték, bár a nagyon mocsaras részre nem tudtak bemenni (sok eső esett és nem mindenkinek volt zárt cipője, köztük Lentének sem). A legjobbnak a várparki fogócskázást találta. Vonattal mentek-jöttek.

Én ma ismét Panni sálján dolgoztam, az egyéb itthoni teendők mellett.

Ebéd után (párolt káposzta, grillsajt) sikerült aludnom is egy kicsit, ennek köszönhetően nem aludtam el most este gyerekaltatás közben.

Délután még beszéltem Éva nénivel, hogy a táborban hozzá kerüljenek Lente és Lehel (Lehel eléggé megijedt, amikor mondtam neki, hogy esetleg nem vele lesznek). Éva néni megígérte ott és akkor Lehelnek, hogy vele lesznek.

Ma nem esett az eső, bár említettek esetlegesen bekövetkező viharokat, de ezek egyelőre nem jöttek.

Lente szeretné, ha valamikor eljönne hozzánk Nimród és megpróbálná az általa készített pályát teljesíteni. Mondtam neki, hogy szerintem nem lesz akadálya.

2019, június 2.

Mára pihenős napot terveztem, aztán mégis tortasütés lett belőle:

A tortareceptet tegnap láttam véletlenül, a tésztája 25 deka liszt, 6 deka darált mandula, 2 tojás, 10 deka porcukor, 13 deka vaj, 2 kanál hideg víz. Nagyon gyorsan kell összegyúrni és legalább félórát a hűtőben pihentetni. Itthon nem volt mandula, de a múltkor kaptam finomságként mandula-dió-kesudió és különféle aszalt gyümölcsök keverékét. Ebből válogattam ki a magokat és daráltam meg egy kis cukorral. Mivel kevés volt, némi földimogyoró is került bele (ezt különben leöbítettem, hogy ne legyen nagyon sós). Erre megy a recept szerint egy adag puding és rá darabolt gyümölcs. A pudingba én belekevertem az itthon tavaly óta fagyaztott málnát (jégkásásítva), nagyon finom pudingot kaptam. A darabolt gyümölcs savanyú alma volt; ezt vettük a gyerekeknek, de annyira savanyú volt, hogy nem tudták megenni.
A sütemény nem aratott egyértelmű sikert, a tésztája nagyon ízlett Lentének, a málnás puding nem. Lehellel is megkóstoltattam, mert hátha, és utólag ő is azt mondta, hogy ha sima vaníliapuding megy rá, akkor biztos ízlik neki. Azt hiszem, jóideig meglesz az édességem 😃.

Délelőtt voltunk boltban, előtte-utána kint játszottak a gyerekek a kertben. Egy vihar széle is átment felettünk, azt nagyon élvezték...

Anyukám elkészült Fogatlan testvéreivel a gyerekeknek (ezek az ő képei):

 

 

2019. június 1.

Reggel sikerült fél nyolcig aludni! Nagyon rendesek voltak a gyerekek, és nem ébresztettek fel. Nagyon jól esett.
A délelőttbe belefért két mosás és egy főzés. Nagy meglepetésünkre -- mivel az elmúlt napokban nem nézegettem -- termett egy levesnyi zöldborsó, így zöldborsóleves készült ebédre. Először Lehel segített szedni és kifejteni, aztán Lente is csatlakozott hozzánk. Persze eszegettek is.

Vagyis az ebéd nagyon hamar készen lett, mert azonnal meg is főztem (vettem a héten répát, az is csomós, újrépa). Lehel közben fáramászott:

Aztán jött a dühöngés a szomszéd miatt, mármint hogy bőgeti a rádiót. Végül szóltam neki udvariasan, hogy vegye már le a hangot. Persze neki állt feljebb, hogy a gyerekek nagyon kiabálnak mindig és csapodják a téglákat, azért vette fel a hangot. Nem tudom, ha engem zavar a szomszéd viselkedése, akkor mint most, szólok neki, és igyekszem szót érteni. Nem ellenfrontot nyitok a "ki tud jobban a másik idegeire mászni" harcban. A gyerekekkel is megbeszéltem, hogy legyen kissé kevesebb a visítás, de azt hiszem, a gyerekek gyerekek, hangosak, nemigen lehet ezt megtiltani nekik. Ha belelendülnek a játékba, kiabálnak. Én se mondtam soha (nyilvánosan, pláne nem a gyerekek előtt) Lulukára és Macikára, a két kis görcs ugatógépre, semmi csúnyát (most sem tettem, nem hoztam fel példaképpen sem). Kutya, ugat. Nem szeretem, hogy ezt csinálják, de ennyit tud Luluka és Macika, ezzel kell együtt élni.
A szomszéd még egy fél óra múlva is azt ragozta a feleségének (vagy akivel beszélgetett kint), hogy mi milyen hangosak vagyunk, mindig kiabálnak a gyerekek, bezzeg ők. Ekkor már majdnem hangosan nevettem: az elmúlt hetekben életüknek szinte minden részletével tisztába jöttem akaratlanul is, hiszen folyton hangosan beszélnek egymással, vagy kiabálnak a jakuzzitól a tornácukig. Pedig nem érdekel se az, hogyan kell beüzemelni a jakuzzit, és hogy miért nem sikerül, se ilyen-olyan apró-cseprő ügyeik, se P nagyzolása és kioktató hangvétele (folyton úgy beszél, hogy ő aztán mindent tud, és mindenki más hülye).
Na, mindegy, remélem, Bencéék jobban viselik majd őket...
Délután átmentünk Mária bulijára, lettek azért rendesen, bár a telefonba mondta, hogy milyen kevesen tudnak eljönni. Azért csak ott volt Egy rakat indiai (a lektor, a követségről Beszter új főnöke, aki borzalmas Beszter szerint, korábban a nagykövet - ő tévedésből túl korán érkezett, már elment, mire mi odaértünk), Vera, Ratu, Szűcs Gábor, Csaba, Feri, Körte (ő külön csókoltat, nyomatékosan kérte, hogy adjam át!), Beszter, Rita, Kakas Bea, Rózsavölgyi Andi, Petra, Péri Bence (Panniék felléptek ma, így egyedül jött), Sági Peti, és még több ismeretlen ismerős, akikkel Mária bulijain szoktunk találkozni, de a nevüket nem tudom.
Rita nagyon kedvesen és élvezettel mikádózott a gyerekekkel, ekkor tudtam kicsit beszélgetni mindenkivel. Aztán játszótereztünk egyet, Lente két kislánnyal és a mamájukkal focizott, mindanniyan nagyon élvezték, Lehel pedig homokozott:

Hat felé mentünk Máriához vissza, akkor Ritával kidobóztak (jól kifullasztották 😁) és mikádóztak még egy utolsót, aztán eljöttünk. Rita július közepétől Százhalombattán ás (2001 óta, és lassan a végére jutnak), meghívott minket, hogyha még itthon lennénk, látogassunk át, szívesen megmutogat mindent, bevezet az ásatás rejtélyeibe.
Viszonylag sikerült gyors estét csapni, de nem tudtam hamar kijönni, mert Lehellel együtt kissé elaludtam én is. Remélem, azért nem lesz gond az elalvással, már mire eljutok odáig...

2019. május 31.

A csapot sikerült megoldani! A padláson, a csapszerelős dobozban nem volt megfelelő csatlakozó, de kint a szerszámoskamrában találtam. Kimostam belőle az elpusztult pókot és a hálóját, és feltekertem a csapra (nem a pókot vagy a hálót). Kellett kicsit szórakozni a vízszűrő csatlakoztatásával, mert teljesen belenyomva (ahogy eddig volt) folyt ki a víz csatlakozásnál. Viszont mikor a végére húztam, az első rece által alkotott kitüremkedés tetejéig csak, akkor nem folyik. Egyelőre így marad, próbálom óvatosan nyitni, zárni a csapot, hogy ne vesse le. Azért majd edényt alátéve tesztelem nagyobb kinyitásra is, de elég szilárdnak tűnik, csak nem veti le. Kép:

A tűzhely valószínűleg szerelőt kíván, mert a konnektorban van áram, de a szikráztatót benyomni sem lehet.

Lente foga nagyon jól sikerült, csak nagyon jó fényben, nagyon megnézve látszik egy kicsit, hogy pótlás. Ági mondta, hogy persze sérülékenyebb, de szerencsére bármikor újracsinálható. Előfordulhat viszont, hogy megszíneződik, akkor érdemes lesz átpolírozni (de mivel fogorvoshoz amúgy is megyünk évente, akár hozzá, akár máshoz, ez sem túl nagy feladat).

Reggel azt csináltuk, hogy Lentét elvittem az iskolába, mert az első órán ott szeretett volna lenni. Egyrészt felmérőt írtak, másrészt elkezdték kiválogatni a VAKÁCIÓ!!! táblai felirathoz a felkiáltójeleket (bármelyik gyerek lerajzolhatja az ötletét, és az osztály megszavazza, ki rajzolhatja fel a táblára, amit kitalált). Lentéét sajnos nem szavazták meg, viszont egy helyett rögtön két felmérőt is  megírhatott (másolás és ének, szóval azért nem halt bele). Szerencsére most nem volt dugó, így pár perccel fél 10 után már ott voltunk Nagykovácsiban.
Lentével 11 körül értünk haza, akkor már nem álltam neki ebédet főzni (pesztós tészta), hanem akkor szereltem a csapot, néztem, a tűzhellyel tudok-e valamit kezdeni.
Elmentünk Lehelért és mivel ma addig még egyáltalán nem esett az eső, rájöttem, hogy most vagy soha, le kell nyírni a füvet ebéd után, ha nem ered el.
A pesztós tészta, mint mindig, nagy sikert aratott. Aztán nekiláttam a fűnyírásnak először az utcán (ezt eddig nem tudtam, mert ott volt a műanyagos kuka, majd meg folyamatosan esett), Lehel közben kint biciklizett, és kipróbálta az új biciklis sisakját (ezt szükségesnek ítéltem megvenni, annyira kicsi volt már a régi, hogy az ovis biciklis napra kölcsönvettük Lentéét).
Bent a kertben folytattam, közben a gyerekek bent kártyáztak, majd kijöttek és kint labdáztak, mikor már volt annyi helyük. Nagyon-nagyon jól elvoltak, szuper hajós játékot is kitaláltak (ezúttal téglapalló kirakása nélkül, viszont fáramászással). A lenyírt fű ismét brutális mennyiség lett, a nagy részét mulcsozásra használtam a paradicsom- és paprikaágyásban. Szegény paprikák (és a bolti bazsalikom) nagyon nem szerették az eddigi időjárást, az egyik paprika meg is adta magát, a többi se valami szép és elég kicsik is. A paradicsomok nőnek. Ami brutálisan nagy, az a szőlő, sejtettem, hogy nem úszom meg a kötözést! Bár értenék hozzá, félek, hogy eltolok valamit! És persze gőzöm sincs, mikor lesz rá idő...

Fűnyírás után gyors zuhany, teázás, és már indulhattunk is be a városba. Az egyetemre mentünk Margitnál aláírni a sci-fis közgyűlés papírjait, aztán megígértem, hogy kicsit átmehetünk a játszótérre is. A Múzeum kávézónál Juditba botlottunk, teljesen véletlenül járt bent a városban. Mondta, hogy nem siet, így végül lent maradt a gyerekekkel az egyetem kertjében, míg én felszaladtam negyed órára. Utána eljött még velünk a játszótérre is, beszélgettünk egy kicsit, míg Lentéék játszottak.
Hazaérve már csak pici játék és vacsora volt, de mindennel meglepően hamar végeztünk.

Ezt hazajövet fotóztam, amikor a kaput csuktam be:

Kár, hogy illatot nem lehet küldeni...

2019. május 30.

Ma reggel esett. Már megint. Nem nagyon, de szinte egész nap szitált az eső, csak késő délután állt el.

Lentének kiment a fejéből, hogy ma a testnevelés órára azt tervezte Ricsi bácsi, hogy számháborúznak, vigyen mindenki fejre szerelhető táblát. Csak az iskolában, konkrétan a búcsúzás után egy kicsivel, amikor már Lehellel kifelé mentünk, jutott eszébe, hogy ezt hozni kellett volna. Jól van, akkor csinálhatom meg én rohamtempóban és fordulhatok vele máris az iskolába vissza. Így tettem. Amikor beértem, akkor kiderült, amit addig senki nem tudott: ma nem is jön Ricsi bácsi... Felesleges volt a kézműveskedés és a visszasietés is.

Elromlott a tűzhely szikráztatója. Nem tudom, hogy pontosan mióta nem szikráztat, hiszen nem igazán főztem, csak a sütőt használtam, vagy a mikróban melegítettem. Tegnap Bencét megkérdeztem, mert a múlt szerdán tudom, hogy rántottát sütött a gyerekeknek, hogy akkor működött-e a szikráztató, és visszaemlékezett, hogy nem, akkor öngyújtóval gyújtotta meg. Nem nagyon merem piszkálni, így most marad a gyufa.

További elromlás: a vízszűrő csapja. Az a fémből készült rész, ami a csapra volt tekerve és amire ráhúztuk a vízszűrő csövét, az tört ketté. Megigazítottam a csövön a a csatlakozást, mert úgy tűnt, hogy kissé lecsúszott és (minden erőltetés nélkül) a kezemben maradt. Teljesen átrozsdált, inkább ezt tartanám az eltörés okának.

Ezt próbáltam megszerelni, pontosabban körülnéztem a padláson, hogy valamivel tudom-e pótolni, lehoztam a vízszűrő további csatlakozásait is, de semmi nem passzol semmivel. Nem tudom, be tudunk-e ugrani holnap Lentével valamilyen csöves boltba, barkács vagy vízvezetékes, hogy megjavíthassam, meglátjuk, mire lesz idő.

Holnap megyünk ugyanis a fogát lecsiszolni, mivel be vagyunk csak suvasztva két páciens közé, könnyen lehet, hogy elég sokat kell várnunk, és délben tervezek Lehelért is menni, azaz iparkodn kell haza.

A szerelési próbálkozások után mentünk Lehel utolsó tornájára, amit nagyon-nagyon élvezett, mert tornázás csak egy kevés volt és játék viszont rengeteg, Béla bácsi jól megfuttatta őket -- és Lehel nyert!