2019. május 31.

A csapot sikerült megoldani! A padláson, a csapszerelős dobozban nem volt megfelelő csatlakozó, de kint a szerszámoskamrában találtam. Kimostam belőle az elpusztult pókot és a hálóját, és feltekertem a csapra (nem a pókot vagy a hálót). Kellett kicsit szórakozni a vízszűrő csatlakoztatásával, mert teljesen belenyomva (ahogy eddig volt) folyt ki a víz csatlakozásnál. Viszont mikor a végére húztam, az első rece által alkotott kitüremkedés tetejéig csak, akkor nem folyik. Egyelőre így marad, próbálom óvatosan nyitni, zárni a csapot, hogy ne vesse le. Azért majd edényt alátéve tesztelem nagyobb kinyitásra is, de elég szilárdnak tűnik, csak nem veti le. Kép:

A tűzhely valószínűleg szerelőt kíván, mert a konnektorban van áram, de a szikráztatót benyomni sem lehet.

Lente foga nagyon jól sikerült, csak nagyon jó fényben, nagyon megnézve látszik egy kicsit, hogy pótlás. Ági mondta, hogy persze sérülékenyebb, de szerencsére bármikor újracsinálható. Előfordulhat viszont, hogy megszíneződik, akkor érdemes lesz átpolírozni (de mivel fogorvoshoz amúgy is megyünk évente, akár hozzá, akár máshoz, ez sem túl nagy feladat).

Reggel azt csináltuk, hogy Lentét elvittem az iskolába, mert az első órán ott szeretett volna lenni. Egyrészt felmérőt írtak, másrészt elkezdték kiválogatni a VAKÁCIÓ!!! táblai felirathoz a felkiáltójeleket (bármelyik gyerek lerajzolhatja az ötletét, és az osztály megszavazza, ki rajzolhatja fel a táblára, amit kitalált). Lentéét sajnos nem szavazták meg, viszont egy helyett rögtön két felmérőt is  megírhatott (másolás és ének, szóval azért nem halt bele). Szerencsére most nem volt dugó, így pár perccel fél 10 után már ott voltunk Nagykovácsiban.
Lentével 11 körül értünk haza, akkor már nem álltam neki ebédet főzni (pesztós tészta), hanem akkor szereltem a csapot, néztem, a tűzhellyel tudok-e valamit kezdeni.
Elmentünk Lehelért és mivel ma addig még egyáltalán nem esett az eső, rájöttem, hogy most vagy soha, le kell nyírni a füvet ebéd után, ha nem ered el.
A pesztós tészta, mint mindig, nagy sikert aratott. Aztán nekiláttam a fűnyírásnak először az utcán (ezt eddig nem tudtam, mert ott volt a műanyagos kuka, majd meg folyamatosan esett), Lehel közben kint biciklizett, és kipróbálta az új biciklis sisakját (ezt szükségesnek ítéltem megvenni, annyira kicsi volt már a régi, hogy az ovis biciklis napra kölcsönvettük Lentéét).
Bent a kertben folytattam, közben a gyerekek bent kártyáztak, majd kijöttek és kint labdáztak, mikor már volt annyi helyük. Nagyon-nagyon jól elvoltak, szuper hajós játékot is kitaláltak (ezúttal téglapalló kirakása nélkül, viszont fáramászással). A lenyírt fű ismét brutális mennyiség lett, a nagy részét mulcsozásra használtam a paradicsom- és paprikaágyásban. Szegény paprikák (és a bolti bazsalikom) nagyon nem szerették az eddigi időjárást, az egyik paprika meg is adta magát, a többi se valami szép és elég kicsik is. A paradicsomok nőnek. Ami brutálisan nagy, az a szőlő, sejtettem, hogy nem úszom meg a kötözést! Bár értenék hozzá, félek, hogy eltolok valamit! És persze gőzöm sincs, mikor lesz rá idő...

Fűnyírás után gyors zuhany, teázás, és már indulhattunk is be a városba. Az egyetemre mentünk Margitnál aláírni a sci-fis közgyűlés papírjait, aztán megígértem, hogy kicsit átmehetünk a játszótérre is. A Múzeum kávézónál Juditba botlottunk, teljesen véletlenül járt bent a városban. Mondta, hogy nem siet, így végül lent maradt a gyerekekkel az egyetem kertjében, míg én felszaladtam negyed órára. Utána eljött még velünk a játszótérre is, beszélgettünk egy kicsit, míg Lentéék játszottak.
Hazaérve már csak pici játék és vacsora volt, de mindennel meglepően hamar végeztünk.

Ezt hazajövet fotóztam, amikor a kaput csuktam be:

Kár, hogy illatot nem lehet küldeni...

2019. május 30.

Ma reggel esett. Már megint. Nem nagyon, de szinte egész nap szitált az eső, csak késő délután állt el.

Lentének kiment a fejéből, hogy ma a testnevelés órára azt tervezte Ricsi bácsi, hogy számháborúznak, vigyen mindenki fejre szerelhető táblát. Csak az iskolában, konkrétan a búcsúzás után egy kicsivel, amikor már Lehellel kifelé mentünk, jutott eszébe, hogy ezt hozni kellett volna. Jól van, akkor csinálhatom meg én rohamtempóban és fordulhatok vele máris az iskolába vissza. Így tettem. Amikor beértem, akkor kiderült, amit addig senki nem tudott: ma nem is jön Ricsi bácsi... Felesleges volt a kézműveskedés és a visszasietés is.

Elromlott a tűzhely szikráztatója. Nem tudom, hogy pontosan mióta nem szikráztat, hiszen nem igazán főztem, csak a sütőt használtam, vagy a mikróban melegítettem. Tegnap Bencét megkérdeztem, mert a múlt szerdán tudom, hogy rántottát sütött a gyerekeknek, hogy akkor működött-e a szikráztató, és visszaemlékezett, hogy nem, akkor öngyújtóval gyújtotta meg. Nem nagyon merem piszkálni, így most marad a gyufa.

További elromlás: a vízszűrő csapja. Az a fémből készült rész, ami a csapra volt tekerve és amire ráhúztuk a vízszűrő csövét, az tört ketté. Megigazítottam a csövön a a csatlakozást, mert úgy tűnt, hogy kissé lecsúszott és (minden erőltetés nélkül) a kezemben maradt. Teljesen átrozsdált, inkább ezt tartanám az eltörés okának.

Ezt próbáltam megszerelni, pontosabban körülnéztem a padláson, hogy valamivel tudom-e pótolni, lehoztam a vízszűrő további csatlakozásait is, de semmi nem passzol semmivel. Nem tudom, be tudunk-e ugrani holnap Lentével valamilyen csöves boltba, barkács vagy vízvezetékes, hogy megjavíthassam, meglátjuk, mire lesz idő.

Holnap megyünk ugyanis a fogát lecsiszolni, mivel be vagyunk csak suvasztva két páciens közé, könnyen lehet, hogy elég sokat kell várnunk, és délben tervezek Lehelért is menni, azaz iparkodn kell haza.

A szerelési próbálkozások után mentünk Lehel utolsó tornájára, amit nagyon-nagyon élvezett, mert tornázás csak egy kevés volt és játék viszont rengeteg, Béla bácsi jól megfuttatta őket -- és Lehel nyert!

2019. május 29.

Ma délelőtt nem esett. De délután bepótolta, vihar volt, aztán csak szimplán esett és esett. Vagy zuhogott. Esetleg ömlött.

Más a mai napról nemigen mondható el, a szokásos mindenféle tennivaló közepette. Vásárlás, pénzfelvétel, ebédelés, itthon tea, óvoda, iskola (sakk volt). Bencéék már itt vártak, mikor hazaértünk, mert Lente nagyon meg szeretett volna oldani egy feladványt és sikerült is neki, viszont emiatt később indultunk haza.

Táncra menet iszonyatos dugó volt, de azért csak odaértem. Jó volt kötöttségek nélkül (most nem készülünk előadásra), csak úgy táncolni!

Hazafelé is nagyon zuhogott, bár Érden már csak szemerkélt. És ez fogadott itthon:

Beépítették az össze építőkockát!

2019. május 28.

Ma reggel valami miatt annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt pihennem. Aludni nem igazán sikerült, de legalább kómáztam. A postás érkezése ébresztett fel: hozta a gyerekek személyijét. Még szerencse, hogy nem indultam el, mert úgy emlékeztem, hogy nem kértem kiküldést.

Ebédre a kiolvasztott párolt káposztát ettem, és sütöttem hozzá halrudacskát.

Ma volt Lehel ballagása és évzárója, mellékelek pár nem túl jó képet:

Utána tortáztak a csoportszobában:

Lehel végül sem a tortából, sem a marcipánból nem evett, szerencsére akadt egy kis dugi nápolyi, Ildikó néni ezzel kárpótolta.

Hazafelé kissé nehezen indultunk, mert jobban szerettek volna az óvoda udvarán kergetőzni. És én ugyan szóltam Lehelnek, hogy ha menni szeretnénk tornára, akkor indulni kell, ő inkább szaladgált. Lett is sértődés, amikor jópár perc elteltével mondtam, hogy akkor indulás haza. De ő tornázni is akar menni! Talán értette, amikor elmagyaráztam, hogy azt bizony már elkezdték és már nincs értelme odamenni. Szerencsére a jégkrém lehűtötte a kedélyeket:

Jó korán sikerült az esti mindenfélével elkészülni, 21.40-kor már aludt mindenki! Egy kicsit én is...

2019. május 27.

Kinyílt reggelre

Reggel elvittem a kocsit SJózsefhez, szerencsém volt, be tudta vállalni délelőttre. Kiderült, hogy a szivattyú motorja adta meg magát. Ezt hozattak és beszerelték, összesen 8000-et fizettem, és készen lett kora délután, így el tudtam menni Lente úszásbemutatójára.

Jó kitartóak voltak, rengetegszer átúszták a nagymedencét oda-vissza.

Bemelegítés

Háton úszás

Utána elmentünk Lehelért, és mivel közben eleredt az eső, megint elmaradt a fűnyírás... Mert délelőtt még nagyon harmatos volt. Na, majd holnap, ha engedi az idő.

Mivel a pénteki fellépéskor Fincinek és nekem is kiment a fejéből, a múlt szerdai kozmetikázást nem fizettem ki, de ma kiderült, utalni is tudok, így utaltam neki. Végre én is kipróbáltam a cib-alkalmazást!

Az uszodai papucsra váltáskor vettem észre, hogy a cipőm eleje erősen ki van kopva a talpánál. Asszem még utazás előtt szükség lesz egy új cipőre, mert kilyukad itt nekem!

A gyerekek személyije elkészült, holnap érte megyek.

És egy kellemes meglepetés mára: két hét késedelemmel elvitték a műanyagszemetet (beleértve a szétesett komposztosládát, az ócska vödröt és a plusz zacskóban mellétett adagot). Kézifék néni telefonált rájuk, hogy ez most már felháborító, hogy két hete itt áll a ház előtt, stb stb. Úgy tűnik, manapság külön kérésre viszik el, mind a szelektív szemetet, mind a zöldhulladékot...

Nyugis este volt, a tegnapi nap megint nem sikerült hamar aludni menni, mert a letöltöttem a SIMS4-et -- majd két órán át tartott...

2019. május 26.

Reggelre kinyílt a pünkösdi rózsa a hátsó terasz mellett:

Tehát Skype után elindultunk céklát venni, végül ha már úgy is útba esett, szavaztam. A gyerekek bicikivel mentek, én inkább sétáltam. A sparnál megnéztük a fecskéket, ahogy építik a fészket, Lente le is fényképeztette velem.

Nagyon gáz, hogy látszik, korábban leverték a fészküket és most építik újjá... A többi fészek alatt van védőlemez, hogy ne piszkítsanak a fészek alá; ide mért nem lehetett szerelni?!

Mikor hazaértünk szinte már lehetett is kezdeni a krumplis tészta megfőzését.
Közben a gyerekek kitalálták, hogy hajósat játszanak és ki is takarítják a hajót. A hajó a kerti betonterasz volt és szuper jól jött, hogy elkezdték lesöpörni, én azóta tervezem a rendbe rakását, amióta a zöldhulladékot lepakoltam róla, de vagy mást tettem rendbe, vagy rossz volt az idő.

A krumplis tészta mindenkinek nagyon ízlett, utána próbáltam pihenni, de a gyerekek nem akarták a hajós takarítást folytatni, inkább rajtam lógtak. Aztán azért Lente megírta a leckéjét, volt játék is, kint és velem is.

Most telepítek, aztán próbálok hamar lefeküdni. Ismét bonyolult és hosszú hetünk lesz. Lente minden nap felmérőt ír, Lehel ballag és kirándul, nekem is van saját tennivalóm rendesen. Aztán talán nyugodtabbak lesznek hétköznapjaink...

2019. május 25.

Sajnos a tegnapi késői elalvás után hajnalban keltünk, a gyerekek nagyon izgatottak voltak, hogy Judit itt aludt nálunk. Persze előre megbeszéltük, hogy reggel csendben lesznek, nem rohangálnak ki, és ez nagyjából sikerült is, de azért csak nagyjából. Így is megdicsértük őket, mert igyekeztek :)

Reggel összekészülődtünk, bekevertem majonézzel a kiolvasztott padlizsánkrémet. Nem is gondoltam, amikor csütörtökön ezt ebédeltem és maradt belőle, hogy ekkora sikere lesz. Ráadásul Bence is imádja, így pénteken el is fogyott a margarinos doboz második fele (ez bekeverés nélkül). Így aztán kiolvasztottam az utolsó doboznyit is, hogy vihessünk a Koronás parkba. A gyerekek vonatozni szerettek volna Judittal, ezért én külön mentem kocsival és közben bevásároltam kiflit, jegeskávét, ami még a piknikhez jól jött. Vittünk itthonról limonádét (a bodzaszörphöz vettem pár darab citromot és el kell használni) és egy kis maradék jegesteát.
Juditék nagyon jól utaztak és nagy szerencsével azonnal el is csípték a helyi buszt, ami a Koronás parkba vitte őket. Én itt csatlakoztam hozzájuk.

És pont akkor történt egy kis baleset:

Lente foga, au!

Lente beütötte a fogát a csúszdába és lepattant belőle egy darab. Annyira sajnáltam szegényt, látszott rajta, hogy fáj neki és meg is ijedt... Azonnal írtam Áginak, hogy ez történt, de megnyugtatott, hogy le lehet szépen csiszolni, és megpróbál bennünket minél hamarabb beszorítani a rendelésébe. Remélem, tényleg nincs nagyobb baj!

Ettől függetlenül, amikor az ijedelem (és a hideg borsó a hátunkról) elmúlt, Lente is jól érezte magát. kedvencük a forgóhinta volt:

Ebéd után sétáltunk egyet a tavacska körül, majd elmentünk fagyizni:

Visszafelé töltöttünk egy adag savanyúvizet és megnéztük mellette a rózsakertet is:

Sajnos délután sokat rontott a hangulaton, hogy pazar kihangosítással térítők foglalták el a savanyúvízforrás melletti részt és Jézus él címmel lelkes, ám borzalmas koncertet adtak...

Hazafelé Lente és Judit bealudtak a kocsiban, Lehel meg én nem (szerencsére, mert én vezettem). Én itthon próbáltam kicsit pihenni, miután elment, Lente olvasott, Lehel pedig a kertben játszott: a téglákból útszerűséget épített. Aztán magától bejött, megengedte magának a vizet és elmentek Lentével fürödni. Ekkor én is feltámadtam egy kicsit, locsoltam, mosogattam és tettem el bodzalének virágot ázni.

2019. május 24.

Ez tőled

Akkor a tegnap. Reggel a szokásos reggeliek, azzal fűszerezve, hogy Lehelnek biciklis nap. Vagyis Lentét elvittük az iskolába, majd hazajöttünk, átkaptunk a biciklire és (némi pumpálás után) eltekertünk az óvodába. Szerencsére szép idejük volt, túlnyomóan napos, néha felhős csak. Én sokat nem csináltam, megpróbáltam rápihenni az esti előadásra, de egy mosás azért belefért. A fűnyírást muszáj volt halasztani.

Mindenkiért délben mentem, utána vásároltunk. Bence teljesen jó időben érkezett, aztán indulás az előadásra. Itt-ott dugó, de odaértem időben és még parkolóhelyem is akadt. 

Bent már javában állt a bál (Panniék próbája késett sokat, olyan is volt mindenki, mondjuk kissé hisztis). Mi is beálltunk (legyen legalább ennyi próba), aztán készülődés. A Csakra jól sikerült szerintem, ami csúnyát eddig mondtak róla a benne szereplők, az nem látszott.

A mi előadásunk is jól sikerült. Ami nem jelenti, hogy nem voltak hibák, de ez mind olyan volt, hogy kívülről nem vevődik észre.

Judit nézte meg végül a családból, hiába hívtam mindenkit, ez kissé elszomorított, de mit lehet tenni... Még Melinda sem jött, pedig még a héten is is szólt, hogy jön a nagylányával (közben kiderült, hogy ott voltak, csak nem jöttek be, mert fájt Kamilla feje).

Judittal együtt jöttem haza, mert szombaton közös program: Koronás park. Erről külön bejegyzésben...

Ide teszem emlékül a névnapi virágaimat:

Reggelre nyílt ki

Ez nem nyílt ki reggelre

2013. május 23.

Ma megvettem a belevalót és befejeztem az óvónénik és tanítónénik búcsúajándékait, a párnákat. Be is vásároltam, ha már a jyskben jártam.
Íme a kész párnák:

Ági néninek

Barbara néninek

Éva néninek

Barbi dadusnak

Ildikó néninek

Délután megvolt a tábormegbeszélés, nem tudtunk meg sokkal többet, mint eddig tudtunk, de ebből fontosak az indulási és érkezési időpontok.

Lehel tornabemutatója is megvolt, kissé zizi volt minden gyerek (nyilván őket is megzavarta a sok felnőtt, aki benn ült). Pár képet csináltam:

Indiánszökdelés

Óriásjárás

És Lehel ezt sokáig kitartotta

Fejérintés

Bukfenc!

Fejenállás

Kézenállás

És egy gomba a kertben (nem tudom, milyen fajta lehet):

 

 

 

2019. május 22.

Reggel Fincihez indultam, busszal, mert nyilván dugó van (megint esik, ilyenkor mindig nagyobb a dugó). Amire nem gondoltam, az az apró. Szerencsére volt valaki, aki fel tudott váltani tízezrest, így nem kellett leszállnom a buszról...

Akkora volt a dugó (Budaörsig állt), hogy majd fél órával később értem Fincihez. Szerencsére utánam nem volt vendége, így ő nem idegeskedett. Nagyon jól esett az arcmasszázs. Próbálom feltölteni magam 😎...

Érdekes, hogy nincs kedvem enni semmit, pedig éhes vagyok. Inkább hazamegyek (most dél van), addigra meg már leszek olyan éhes, hogy mindegy mit eszem...

A mai nap szuper meglepetése: elvitték végre a zöldhulladékot! Amikor délben hazaértem, már nem volt ott:

Megtapogattam különben a szomszéd új kerítését és csalás az egész! Nem deszkából van, hanem festett fémlemezből! Gondolom, így sokkal olcsóbb volt (és persze hamar felhúzták).

Délután nem volt semmi különös, csak annyi, hogy el kezdett végre elállni az eső. Sajnos, míg a gyerekekért mentem, még nem, csak utána, mire Bence megérkezett.

Táncon agyongyakoroltuk magunkat, készültünk a péntekire. Remélem, jó előadás lesz!

2019. május 21.

Ma végre eljutottam Kingához, a gyógytornászhoz, ahova már egy hónapja jó lett volna elmenni, de akkor a húsvét és a mindenféle házjavítás, no meg az elutazásod előtti készülődés lefoglalta minden időnket. Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy sikerült javítania a csípőmön masszázzsal, erről ha holnap-holnapután elmúlik az izomlázam, biztosabbat fogok tudni nyilatkozni 😆. A nyakamon biztosan javított, de azt mondta, az egyike a legegyszerűbb dolgoknak, a nyak hamar lazul. Ma mindenesetre nem kell tornáznom.

Ezen kívül volt mosás, egy kis takarítás, és a kezdeti szünet után Panni ajándékának is komolyabban nekikezdtem. Ez horgoláson kívül főleg matek volt (aránypárok, hehe), mert ki kellett számolnom, a fonal mekkora darab anyagra elég, illetve, hogy mekkora legyen az anyag, ha nem szeretném, hogy túl sok maradék maradjon, ne legyen pazarlás. Az idő kint nagyon változékony volt, sokszor tűnt úgy, hogy mindjárt esik, de végül nem tette.

Előkészített vega lasagnát ettem (csak sütni kellett), nem volt rossz, de te ezerszer jobbat tudsz...

Délután próbáltam pihenni, de nem sikerült. A délutáni menet: mézes, iskola (Lente szövegértés dolgozata 5*, kapott egy igazgatói dicséretet is a múltkori szereplésért), óvoda (Lehel nyakig sárosan a homokozóban, át kellett öltöztetni), vásárlás, könyvtár (Lente bent talált két korábban kihagyott kötetet Rumini és Így neveld a sárkányodat; kivette az összes még nem olvasott Vernét is; Lehel felfedezte, merre tartják a kufli-könyveket, abból vettük ki az összeset, ami nincs meg nekünk), torna.

Nem kicsit fáradtunk el estére...

2019. május 20.

Ma reggel találkoztam a zöldhulladékos kukásautóval (jobban mondva, beragadtam mögé kocsival) és a mi körzetünkben gyűjt! Remélem, elér hozzánk is végre...

És nem és nem... nem vitték el. És a műanyagszemét is itt van ma egy hete 😠.

A többi mai: a délelőtt nagyon gyorsan telt, mert már délben elindultam a gyerekekért. Lehel készen is volt az evéssel, mire odaértem. Lente is kész volt, csak épp volt még egy órája utána. Tulajdonképpen némi idegeskedést megspórolhattunk volna, ugyanis az osztály jó része kézilabda vetélkedőre ment, ezért nem volt valódi tanóra, azaz elhozhattam volna Lentét róla.
Mindenesetre nem volt gond a kis késés, épp befejeztek egy útlevéligénylést, annyit kellett csak várni. Utána fél óra se kellett a két gyerek fényképezéséhez és az igénylés kitöltéséhez.
Újabban van egy csekkfeladó automata a kormányablak bejáratánál, ott befizettem a csekkeket, míg az infós néni utánakérdezett a hivatalos teendőknek. Nem tudott meg semmit, amit eddig nem tudtam, és azt se amit eddig nem...

Itthon utánanéztem, mi is van a külföldre költözéssel (ezek jó részét nyilván már tudod, én inkább magam miatt gyűjtöm ide őket).

1. TAJ: Ha kint létesül tb, 15 napon belül jelezni kell az OEP felé. Ez az, amit ügyfélkapun keresztül abevjavával be lehet nyújtani.
2. Gyerekek: a tanulói jogviszony szüneteltetését nem a kormányablakban, hanem a jegyzőnél kell jelezni, és persze a suliban is. A későbbiekben visszajelezni, iskolalátogatási igazolással, hogy jár suliba a gyermek.
3. 3 hónapot meghaladó külföldi tartózkodás után nem jár a családi pótlék, ezt a MÁK-nál kell bejelenteni, lemondani.
4. Lakcím: leginkább nem kell semmit se tenni, nincs határideje a kint tartózkodásnak.

Német részről: a Kindergeldhez meglehetősen sok hivatalos papír kell, ha bármire szükség van azon kívül, ami már kint van, írd meg, mert nyilván nem két nap alatt intéződik el. Úgy tűnik, ráadásul nekünk kell igényelni, nem a munkahely intézi. Erről egy blogon olvastam, könnyen lehet, hogy a megírása óta (2016) ez változott.

Ha már a városban voltunk, elintéztük a vízműveknek leadandó adatkezelési nyilatkozatot is, amit korábban kitöltöttél. én utána még vásárolni terveztem, de Lente bejelentette, hogy vécére kell mennie, így hazajöttünk. Mindkét gyerek farkaséhes volt (rólam nem is beszélve), így nekiálltam sütögetni. Három lett, mire befejeztük az ebédet...

A délután jött egy remek kis vihar, melyet a gyerekek kint élveztek (jég szerencsére nem jött ide, kicsit aggódtam, mert Sóskúton esett). Nyugalmasan telt a délután, és a vihar után nagyon szépen kisütött a nap ismét. Kinyílt ez a kis sárga, a sziklakertben:

És  mindjárt a rózsa is:

A késői ebéd után kissé későn sikerült teáznom, remélem, azért nem lesz gond az elalvással.

2019. május 19.

A mai bejegyzés nem lesz valami hosszú, hiszen skype-oltunk és telefonáltunk is.

Lazázós nap volt, befejeztem az utolsó párnahuzatot is:

Aztán, mint a telefonban is hallottad, kitaláltam, hogy süssünk mégis palacsintát. reggel még annyira felhősnek nézett ki az idő, hogy kétlettem, hogy hosszabban nyitva lehet tartani, hogy ne legyen nagyon olajszag, de aztán kisütött a nap és egész tavaszias lett az idő. A gyerekek kimentek játszani én meg nekiláttam meglepetésképpen. Mikor bejöttek inni, csak akkor árultam el, hogy a tegnapi krumplifőzeléket kiegészítem levessé (főztem bele répát) és utána palacsinta lesz. Hát nagy volt az öröm! És persze a levest is nagyon dicsérték 😄. A palacsintát azért is gondoltam, mert Lentéének az utolsó napra azt tervezi Barbara néni, hogy vendégségbe mennek az egyik osztálytárshoz, Noéhoz, akik egy saroknyira laknak az iskolához. Lesz trambulinozás és meglepetés palacsinta, ha az aznap ráérő és odamenő szülők készítenek. Gondoltam, a mennyiségek miatt nem árt felfrissíteni a tudásomat ezügyben. A netes adag bőven elég (nem én viszek egyedül, csak szeretném, ha Lentének lenne fahéjas). Leheléknek is lesz palacsintázás, megpróbálok akkor is kitenni magamért :), így meglesz az egyensúly.

Délután az egymás nyúzásán kívül játszottak még kint is, festettek (eléggé nonfiguratív, olyan minecraftos fantáziák), kártyáztunk. Igyekszem ma is hamar ágyba dugni őket, mert még hajat is kéne mosnom.

Most gondoltam végig, ma nem is volt minecraftozás, a tableten játszottak reggel és délután is. Nahát!

2019. május 18.

Nyűgösen indult a reggel, mivel sajnos hajnalban. Mért kell korán kelni a tegnapi késői lefekvés után?! Lehelnek sikerült mindenkit felébresztenie...

Lente viszont már neki is állt házi feladatot írni, pedig még csak fél hét múlt.

A korai kelésnek megvolt az az előnye, hogy sok minden belefért a délelőttbe: készen van végre a tornác takarítása és a fűnyírással is végeztem. A hátsó betonterasztól eltekintve most szép rendezett a kert. Azt hiszem, arra már ma nem lesz energiám, esetleg holnap.

Az ebéd krumplifőzelék lett, beletettem a tegnapi paradicsomszósz és reszelt sajt maradékát. A savanyúságoknak is el kellene már fogyniuk.

Délutánra már nagy munkát nem tervezek, elég lesz kipihenni a délelőttöt.

Előre hoztuk a játékot, azalatt telefonáltunk, utána fürdés. Nagyon hisztis mindkét gyerek, igyekszem hamar ágybatenni őket. Lassan én is hisztis leszek, annyi rámüvöltésben volt ma részem...

Hát tényleg fáradtak voltak, pár perccel azután, hogy hívtál az új számodról, hagytuk abba a mesenézést, és kilenc előtt már ki is jöttem. Most elmegyek fürdeni, hogy lazuljak, és én is igyekszem hamar aludni :).

2019. május 17.

Reggel sikerült tanúztatnom a két papírt, ami a gyerekek személyijéhez kell. Aztán — mert még nem értük el a magmát, — ismét telefonáltak a szemészetről, hogy a doktornő felmondott, így bizonytalan, bemegy-e hétfőn, azaz valószínűleg mégis elmarad a rendelés, amit pótlólag tartottak volna. Hallottam az asszisztensnő hangján, hogy már ő érzi vércikinek az egész ügyet. Én már csak a vállam vontam. Majd megnézik őket Berlinben, a megvakulás csak nem fenyegeti egyik gyereket sem.

Aztán megérkezett anyukám, vele főképpen a horgolandó Fogatlan-tesók mintáját nézegettük. Sajnos nem tud annyira angolul, hogy könnyen értse és nagyon sok a magyarázó szöveg benne. Ezen kívül alig maradt idő másra, bár mesélt pár szót az iskolai ügyekről. Felháborító, hogy a legtöbb fénymásolatot követelő időszakban (a felmérők) derül ki, nem kapnak egyáltalán új fénymásolót az elromlott régiek helyett. Egyet sem. Egyetlen egy működő fénymásolója maradt az iskolának...

Az óvodában és az iskolában is szóltam, hogy hétfőn korán megyek a gyerekekért, hogy intézhessük a személyit. Lente le tud menni egy szünettel előbb ebédelni, Lehel meg csak befejezi az ebédet fél 1-ig. Akkor még odaérünk 1-re.

Ebédre tésztát főztem mindenki örömére. Méghozzá a múltkor a Lidlben meglátott és a te berlini sajtos tésztáddal azonosított tésztáddal:

Délután hagytam kicsit játszani őket, mert hiába feküdtem le korán, már 11.kor és aludtam előtte délután, nagyon fáradt voltam.

Zsófival rendben találkoztunk, ismét nagyon jól érezték magukat a játszótéren. A táncterem előtt Bencével és Dzsangóval is összefutottak, így amíg engem vártak, hogy öltözzek fel, addig nagy volt a móka és a kacagás: botokat dobáltak a kutyának, aki élvezettel ugrált utánuk.

Érdekes módon, Lente kérte, hogy induljunk már haza, mert nagyon elfáradt. Gyorsan hazaértünk, de a fürdés, vacsora, mese miatt jó késő lett, mire elaludtak, pláne, hogy Lente közben felélénkült és elkezdett kitalálni egy világot, amiben barlangászok leszármazottai élnek egy barlang mélyén (az ottani életüket egy bizonyos kristály teszi lehetővé). Ezek a barlangi emberek... és csak mondta, mondta, nem írogatom most le, de próbálom majd mondani neki, hogy mesélje el neked is, ha legközelebb skype-olunk.

Közben a táncon is zajlanak az események, kiderült, hogy Tomi nem tud velünk egyszer sem próbálni, holnap délelőttre megbeszéltek ugyan egy próbát Mihaelával, de arra én két gyerekkel nem megyek... Remélem, valamelyest haladnak, szerdán meg mi többiek. Rosszul jött ki, hogy most hirtelen ennyi munkája lett és főleg, hogy nem Budapesten, azaz esélye sincs egy kicsit se jönni. Panni bizakodó, hogy menni fog, bízzunk benne, hogy igaza van.

Pistáék kerítése (előtérben a holnap talán végre elvitt lészen zöldhulladékkal):

  

És egy kis szép, ha már tegnap nem volt: