Ismét egy péntek, jó munkás nap. A délelőtt el szerettem volna menni vásárolni, és napszemüveget nézni (sajnos a régi karcos lett, és pont rossz helyen, zavar vezetéskor), de a tejes csak nem jött.
Beszéltem Bencével, aki szerdán említette, hogy menne a Spapához. Én is megígértem a papának, hogy most már megyek valamikor, gondoltuk, hogy akkor menjünk együtt. A péntek úgy alakult, hogy megengedtem lentének, hogy maradjon az iskolában délután, de Lehel mindenképpen haza szeretett volna jönni. Végül kitaláltuk Bencével, hogy jöjjenek a gyerekek is (eredetileg én egy délelőttöt terveztem).
Végül annyira elment már az idő, hogy nem indultam el vásárolni, csak Lehelért az óvodába. Előtte kitettem egy palackot, ha jönne a tejes. Hát nem jött. Lehellel melegszendvicset ebédeltünk, és megbeszéltük, hogy holnap ismét zöldborsóleves lesz, utána a megunhatatlan tészta. Előtte viszont el kell mennünk a boltba, hogy a borsón kívül menjen bele még más zöldség is.
Ebéd után fűnyírás volt a program, előtte némi szőlőadjusztálás, hogy odaférjek a fűnyíróval. A hétvégén mindenképpen megejtem a szőlő rendezését, mert ugyan nagyon szép, ahogy burjánzik, de szeretnénk mást is a kertben...
A fűnyírás most csak egy óra volt, mivel múlt péntek óta azért nem nőtt annyit, mint előtte két hét esős idő alatt.
Teázás, közben Lehellel kártyázás, majd indultunk. Lentéért először, majd be a városba. Hogy kacifántosabb legyen, és hogy a gyerekek örüljenek, csak Kelenföldig mentünk, onnan vonattal a Délibe. Szemben az autópályán (de az autópályán elhelyezett forgalommutatók szerint befelé a városba is) óriási dugó. Nyilván a hosszú, nyárinak készülő hétvégére mindenki nekieredt a Balaton/Velencei-tó irányába. Még jó, hogy a vonat nem akad el.
A jegyautomatáknál is borzalmas sorok mindenütt, gyorsvonatokra helyjegyet már nem kapni (nem mi akartunk, csak körülöttünk beszélték a sorbanállók), sőt a MÁV jegyeladós applikációja és honlapján működő hasonló lehetőség sem működik. Ezzel ki is derült, ez a nagy sorbanállás oka. Mint a viccben, "Persze, kérem, hogy a főváros nagy erőkkel készült a télre. Mindig nagy erőkkel készülünk a téli időszakra. De hóra, kérem, arra nem számítottunk."
Azért a Déli felé nem volt tömeg persze. Spapa a gyerekeknek palacsintát sütött, úgy tűnt örül, hogy láthatja őket. Először nem nagyon tudták elfoglalni magukat, de aztán elővették a játékrulettet, Bence meg elmagyarázta nekik, hogy kell játszani, azt nagyon élvezték. Hazafelé úgy sikerült elindulni, hogy megígértem, megállunk kicsit a lakótelepi játszóterek egyikén. Így persze már csak a 19.40-es vonatot értük el, azaz jó későn jutottunk haza. Szerencsére annyira belaktak palacsintával, hogy vacsorázni nem kellett. Az elalvás is viszonylag gyorsan ment, mikor végre sikerült ágyba kerülniük.
 |
| Rózsa az iskolában, reggel fényképeztem |
Beszéltem Bencével, aki szerdán említette, hogy menne a Spapához. Én is megígértem a papának, hogy most már megyek valamikor, gondoltuk, hogy akkor menjünk együtt. A péntek úgy alakult, hogy megengedtem lentének, hogy maradjon az iskolában délután, de Lehel mindenképpen haza szeretett volna jönni. Végül kitaláltuk Bencével, hogy jöjjenek a gyerekek is (eredetileg én egy délelőttöt terveztem).
Végül annyira elment már az idő, hogy nem indultam el vásárolni, csak Lehelért az óvodába. Előtte kitettem egy palackot, ha jönne a tejes. Hát nem jött. Lehellel melegszendvicset ebédeltünk, és megbeszéltük, hogy holnap ismét zöldborsóleves lesz, utána a megunhatatlan tészta. Előtte viszont el kell mennünk a boltba, hogy a borsón kívül menjen bele még más zöldség is.
Ebéd után fűnyírás volt a program, előtte némi szőlőadjusztálás, hogy odaférjek a fűnyíróval. A hétvégén mindenképpen megejtem a szőlő rendezését, mert ugyan nagyon szép, ahogy burjánzik, de szeretnénk mást is a kertben...
A fűnyírás most csak egy óra volt, mivel múlt péntek óta azért nem nőtt annyit, mint előtte két hét esős idő alatt.
Teázás, közben Lehellel kártyázás, majd indultunk. Lentéért először, majd be a városba. Hogy kacifántosabb legyen, és hogy a gyerekek örüljenek, csak Kelenföldig mentünk, onnan vonattal a Délibe. Szemben az autópályán (de az autópályán elhelyezett forgalommutatók szerint befelé a városba is) óriási dugó. Nyilván a hosszú, nyárinak készülő hétvégére mindenki nekieredt a Balaton/Velencei-tó irányába. Még jó, hogy a vonat nem akad el.
A jegyautomatáknál is borzalmas sorok mindenütt, gyorsvonatokra helyjegyet már nem kapni (nem mi akartunk, csak körülöttünk beszélték a sorbanállók), sőt a MÁV jegyeladós applikációja és honlapján működő hasonló lehetőség sem működik. Ezzel ki is derült, ez a nagy sorbanállás oka. Mint a viccben, "Persze, kérem, hogy a főváros nagy erőkkel készült a télre. Mindig nagy erőkkel készülünk a téli időszakra. De hóra, kérem, arra nem számítottunk."
Azért a Déli felé nem volt tömeg persze. Spapa a gyerekeknek palacsintát sütött, úgy tűnt örül, hogy láthatja őket. Először nem nagyon tudták elfoglalni magukat, de aztán elővették a játékrulettet, Bence meg elmagyarázta nekik, hogy kell játszani, azt nagyon élvezték. Hazafelé úgy sikerült elindulni, hogy megígértem, megállunk kicsit a lakótelepi játszóterek egyikén. Így persze már csak a 19.40-es vonatot értük el, azaz jó későn jutottunk haza. Szerencsére annyira belaktak palacsintával, hogy vacsorázni nem kellett. Az elalvás is viszonylag gyorsan ment, mikor végre sikerült ágyba kerülniük.
No comments:
Post a Comment