A csapot sikerült megoldani! A padláson, a csapszerelős dobozban nem volt megfelelő csatlakozó, de kint a szerszámoskamrában találtam. Kimostam belőle az elpusztult pókot és a hálóját, és feltekertem a csapra (nem a pókot vagy a hálót). Kellett kicsit szórakozni a vízszűrő csatlakoztatásával, mert teljesen belenyomva (ahogy eddig volt) folyt ki a víz csatlakozásnál. Viszont mikor a végére húztam, az első rece által alkotott kitüremkedés tetejéig csak, akkor nem folyik. Egyelőre így marad, próbálom óvatosan nyitni, zárni a csapot, hogy ne vesse le. Azért majd edényt alátéve tesztelem nagyobb kinyitásra is, de elég szilárdnak tűnik, csak nem veti le. Kép:
A tűzhely valószínűleg szerelőt kíván, mert a konnektorban van áram, de a szikráztatót benyomni sem lehet.
Lente foga nagyon jól sikerült, csak nagyon jó fényben, nagyon megnézve látszik egy kicsit, hogy pótlás. Ági mondta, hogy persze sérülékenyebb, de szerencsére bármikor újracsinálható. Előfordulhat viszont, hogy megszíneződik, akkor érdemes lesz átpolírozni (de mivel fogorvoshoz amúgy is megyünk évente, akár hozzá, akár máshoz, ez sem túl nagy feladat).
Reggel azt csináltuk, hogy Lentét elvittem az iskolába, mert az első órán ott szeretett volna lenni. Egyrészt felmérőt írtak, másrészt elkezdték kiválogatni a VAKÁCIÓ!!! táblai felirathoz a felkiáltójeleket (bármelyik gyerek lerajzolhatja az ötletét, és az osztály megszavazza, ki rajzolhatja fel a táblára, amit kitalált). Lentéét sajnos nem szavazták meg, viszont egy helyett rögtön két felmérőt is megírhatott (másolás és ének, szóval azért nem halt bele). Szerencsére most nem volt dugó, így pár perccel fél 10 után már ott voltunk Nagykovácsiban.
Lentével 11 körül értünk haza, akkor már nem álltam neki ebédet főzni (pesztós tészta), hanem akkor szereltem a csapot, néztem, a tűzhellyel tudok-e valamit kezdeni.
Elmentünk Lehelért és mivel ma addig még egyáltalán nem esett az eső, rájöttem, hogy most vagy soha, le kell nyírni a füvet ebéd után, ha nem ered el.
A pesztós tészta, mint mindig, nagy sikert aratott. Aztán nekiláttam a fűnyírásnak először az utcán (ezt eddig nem tudtam, mert ott volt a műanyagos kuka, majd meg folyamatosan esett), Lehel közben kint biciklizett, és kipróbálta az új biciklis sisakját (ezt szükségesnek ítéltem megvenni, annyira kicsi volt már a régi, hogy az ovis biciklis napra kölcsönvettük Lentéét).
Bent a kertben folytattam, közben a gyerekek bent kártyáztak, majd kijöttek és kint labdáztak, mikor már volt annyi helyük. Nagyon-nagyon jól elvoltak, szuper hajós játékot is kitaláltak (ezúttal téglapalló kirakása nélkül, viszont fáramászással). A lenyírt fű ismét brutális mennyiség lett, a nagy részét mulcsozásra használtam a paradicsom- és paprikaágyásban. Szegény paprikák (és a bolti bazsalikom) nagyon nem szerették az eddigi időjárást, az egyik paprika meg is adta magát, a többi se valami szép és elég kicsik is. A paradicsomok nőnek. Ami brutálisan nagy, az a szőlő, sejtettem, hogy nem úszom meg a kötözést! Bár értenék hozzá, félek, hogy eltolok valamit! És persze gőzöm sincs, mikor lesz rá idő...
Fűnyírás után gyors zuhany, teázás, és már indulhattunk is be a városba. Az egyetemre mentünk Margitnál aláírni a sci-fis közgyűlés papírjait, aztán megígértem, hogy kicsit átmehetünk a játszótérre is. A Múzeum kávézónál Juditba botlottunk, teljesen véletlenül járt bent a városban. Mondta, hogy nem siet, így végül lent maradt a gyerekekkel az egyetem kertjében, míg én felszaladtam negyed órára. Utána eljött még velünk a játszótérre is, beszélgettünk egy kicsit, míg Lentéék játszottak.
Hazaérve már csak pici játék és vacsora volt, de mindennel meglepően hamar végeztünk.
Ezt hazajövet fotóztam, amikor a kaput csuktam be:
Lente foga nagyon jól sikerült, csak nagyon jó fényben, nagyon megnézve látszik egy kicsit, hogy pótlás. Ági mondta, hogy persze sérülékenyebb, de szerencsére bármikor újracsinálható. Előfordulhat viszont, hogy megszíneződik, akkor érdemes lesz átpolírozni (de mivel fogorvoshoz amúgy is megyünk évente, akár hozzá, akár máshoz, ez sem túl nagy feladat).
Reggel azt csináltuk, hogy Lentét elvittem az iskolába, mert az első órán ott szeretett volna lenni. Egyrészt felmérőt írtak, másrészt elkezdték kiválogatni a VAKÁCIÓ!!! táblai felirathoz a felkiáltójeleket (bármelyik gyerek lerajzolhatja az ötletét, és az osztály megszavazza, ki rajzolhatja fel a táblára, amit kitalált). Lentéét sajnos nem szavazták meg, viszont egy helyett rögtön két felmérőt is megírhatott (másolás és ének, szóval azért nem halt bele). Szerencsére most nem volt dugó, így pár perccel fél 10 után már ott voltunk Nagykovácsiban.
Lentével 11 körül értünk haza, akkor már nem álltam neki ebédet főzni (pesztós tészta), hanem akkor szereltem a csapot, néztem, a tűzhellyel tudok-e valamit kezdeni.
Elmentünk Lehelért és mivel ma addig még egyáltalán nem esett az eső, rájöttem, hogy most vagy soha, le kell nyírni a füvet ebéd után, ha nem ered el.
A pesztós tészta, mint mindig, nagy sikert aratott. Aztán nekiláttam a fűnyírásnak először az utcán (ezt eddig nem tudtam, mert ott volt a műanyagos kuka, majd meg folyamatosan esett), Lehel közben kint biciklizett, és kipróbálta az új biciklis sisakját (ezt szükségesnek ítéltem megvenni, annyira kicsi volt már a régi, hogy az ovis biciklis napra kölcsönvettük Lentéét).
Bent a kertben folytattam, közben a gyerekek bent kártyáztak, majd kijöttek és kint labdáztak, mikor már volt annyi helyük. Nagyon-nagyon jól elvoltak, szuper hajós játékot is kitaláltak (ezúttal téglapalló kirakása nélkül, viszont fáramászással). A lenyírt fű ismét brutális mennyiség lett, a nagy részét mulcsozásra használtam a paradicsom- és paprikaágyásban. Szegény paprikák (és a bolti bazsalikom) nagyon nem szerették az eddigi időjárást, az egyik paprika meg is adta magát, a többi se valami szép és elég kicsik is. A paradicsomok nőnek. Ami brutálisan nagy, az a szőlő, sejtettem, hogy nem úszom meg a kötözést! Bár értenék hozzá, félek, hogy eltolok valamit! És persze gőzöm sincs, mikor lesz rá idő...
Fűnyírás után gyors zuhany, teázás, és már indulhattunk is be a városba. Az egyetemre mentünk Margitnál aláírni a sci-fis közgyűlés papírjait, aztán megígértem, hogy kicsit átmehetünk a játszótérre is. A Múzeum kávézónál Juditba botlottunk, teljesen véletlenül járt bent a városban. Mondta, hogy nem siet, így végül lent maradt a gyerekekkel az egyetem kertjében, míg én felszaladtam negyed órára. Utána eljött még velünk a játszótérre is, beszélgettünk egy kicsit, míg Lentéék játszottak.
Hazaérve már csak pici játék és vacsora volt, de mindennel meglepően hamar végeztünk.
Ezt hazajövet fotóztam, amikor a kaput csuktam be:
 |
| Kár, hogy illatot nem lehet küldeni... |
No comments:
Post a Comment