Ma reggel esett. Már megint. Nem nagyon, de szinte egész nap szitált az eső, csak késő délután állt el.
Lentének kiment a fejéből, hogy ma a testnevelés órára azt tervezte Ricsi bácsi, hogy számháborúznak, vigyen mindenki fejre szerelhető táblát. Csak az iskolában, konkrétan a búcsúzás után egy kicsivel, amikor már Lehellel kifelé mentünk, jutott eszébe, hogy ezt hozni kellett volna. Jól van, akkor csinálhatom meg én rohamtempóban és fordulhatok vele máris az iskolába vissza. Így tettem. Amikor beértem, akkor kiderült, amit addig senki nem tudott: ma nem is jön Ricsi bácsi... Felesleges volt a kézműveskedés és a visszasietés is.
Elromlott a tűzhely szikráztatója. Nem tudom, hogy pontosan mióta nem szikráztat, hiszen nem igazán főztem, csak a sütőt használtam, vagy a mikróban melegítettem. Tegnap Bencét megkérdeztem, mert a múlt szerdán tudom, hogy rántottát sütött a gyerekeknek, hogy akkor működött-e a szikráztató, és visszaemlékezett, hogy nem, akkor öngyújtóval gyújtotta meg. Nem nagyon merem piszkálni, így most marad a gyufa.
További elromlás: a vízszűrő csapja. Az a fémből készült rész, ami a csapra volt tekerve és amire ráhúztuk a vízszűrő csövét, az tört ketté. Megigazítottam a csövön a a csatlakozást, mert úgy tűnt, hogy kissé lecsúszott és (minden erőltetés nélkül) a kezemben maradt. Teljesen átrozsdált, inkább ezt tartanám az eltörés okának.
Ezt próbáltam megszerelni, pontosabban körülnéztem a padláson, hogy valamivel tudom-e pótolni, lehoztam a vízszűrő további csatlakozásait is, de semmi nem passzol semmivel. Nem tudom, be tudunk-e ugrani holnap Lentével valamilyen csöves boltba, barkács vagy vízvezetékes, hogy megjavíthassam, meglátjuk, mire lesz idő.
Holnap megyünk ugyanis a fogát lecsiszolni, mivel be vagyunk csak suvasztva két páciens közé, könnyen lehet, hogy elég sokat kell várnunk, és délben tervezek Lehelért is menni, azaz iparkodn kell haza.
A szerelési próbálkozások után mentünk Lehel utolsó tornájára, amit nagyon-nagyon élvezett, mert tornázás csak egy kevés volt és játék viszont rengeteg, Béla bácsi jól megfuttatta őket -- és Lehel nyert!
Lentének kiment a fejéből, hogy ma a testnevelés órára azt tervezte Ricsi bácsi, hogy számháborúznak, vigyen mindenki fejre szerelhető táblát. Csak az iskolában, konkrétan a búcsúzás után egy kicsivel, amikor már Lehellel kifelé mentünk, jutott eszébe, hogy ezt hozni kellett volna. Jól van, akkor csinálhatom meg én rohamtempóban és fordulhatok vele máris az iskolába vissza. Így tettem. Amikor beértem, akkor kiderült, amit addig senki nem tudott: ma nem is jön Ricsi bácsi... Felesleges volt a kézműveskedés és a visszasietés is.
Elromlott a tűzhely szikráztatója. Nem tudom, hogy pontosan mióta nem szikráztat, hiszen nem igazán főztem, csak a sütőt használtam, vagy a mikróban melegítettem. Tegnap Bencét megkérdeztem, mert a múlt szerdán tudom, hogy rántottát sütött a gyerekeknek, hogy akkor működött-e a szikráztató, és visszaemlékezett, hogy nem, akkor öngyújtóval gyújtotta meg. Nem nagyon merem piszkálni, így most marad a gyufa.
További elromlás: a vízszűrő csapja. Az a fémből készült rész, ami a csapra volt tekerve és amire ráhúztuk a vízszűrő csövét, az tört ketté. Megigazítottam a csövön a a csatlakozást, mert úgy tűnt, hogy kissé lecsúszott és (minden erőltetés nélkül) a kezemben maradt. Teljesen átrozsdált, inkább ezt tartanám az eltörés okának.
Ezt próbáltam megszerelni, pontosabban körülnéztem a padláson, hogy valamivel tudom-e pótolni, lehoztam a vízszűrő további csatlakozásait is, de semmi nem passzol semmivel. Nem tudom, be tudunk-e ugrani holnap Lentével valamilyen csöves boltba, barkács vagy vízvezetékes, hogy megjavíthassam, meglátjuk, mire lesz idő.
Holnap megyünk ugyanis a fogát lecsiszolni, mivel be vagyunk csak suvasztva két páciens közé, könnyen lehet, hogy elég sokat kell várnunk, és délben tervezek Lehelért is menni, azaz iparkodn kell haza.
A szerelési próbálkozások után mentünk Lehel utolsó tornájára, amit nagyon-nagyon élvezett, mert tornázás csak egy kevés volt és játék viszont rengeteg, Béla bácsi jól megfuttatta őket -- és Lehel nyert!
No comments:
Post a Comment