Kis késéssel indultunk a bábszínházba remélhetőleg nem lesz dugó és odaérünk időben. Azt mondták a bábszínházasok, hogy megvárnak minket.
A dugó ellenére pontosan sikerült érkezni, kabátokat leadni és még mosdóba is vinni egy csapat gyereket. A rossz szájíz abból adódott, hogy a sofőr nagyon figyelmetlen volt: még szállt lefelé a csapat, amikor elindult és már csukta is be az ajtót, rá egy éppen lelépni akaró kislányra -- és még a kislányon kívül volt fenn két gyerek és a dadus sereghajtóként. Nagyon ijesztő volt!
Az előadás érdekes volt, bizonyos szempontból a rajzfilmet követte (80 nap alatt a föld körül), oroszlán volt Fogg és a hercegnő, más szempontból a könyvet: Passepartout volt a főszereplő inasa, bizonyos események nagyon eltértek a rajzfilmtől, nyilván a könyvhöz hasonlítottak. A bábszínészek lelkesek voltak. Igazi gyerekelőadás volt, az egész nézőtéren óvodás gyerekek és kísérőik ültek.
Lehel persze kikönyörögte, hogy hazamehessen, és nem volt szívem megtagadni. Hamarosan kész van (várakozás közben kezdtem el írni), aminek nagyon örülök, mert nagyon éhes vagyok. Tészta nem maradt tegnapról csak egy fél bagett. Asszem veszek a görögnél grillezett sajttálat, nem vesződöm a készítéssel, meg a kitalálással.
Nna, sikerült az ebéd után minimálisan pihenni is, mert Lehel nem rajtam lógott, hanem sínpályázott. Utána bevásároltunk és irány a suli. Kezdődik a második felvonás a mai napra, a táncelőadásuk előtti izgalom és maga az előadás.
Nem írom le részletesen az előadást, bár jegyzeteltem közben. A befektetett munkát természetesen nagyra értékelem és elismerem, és nagyon ügyes, aranyos és szép dolgokat is láttunk. Máskor sírnivalóan katasztrofális volt az egész, illetve ciki. Nem a gyerekek, hanem a kitaláló-betanító tanítónéni ízlése... Legjobbak a mindenféle vers- és prózamondó versenyen helyezést elért tanulók és Lentéék voltak. Ez utóbbival nyilván elfogult is vagyok, de ahhoz képest, hogy másodikosok adták elő, szuper volt és a gyerekek láthatóan nagyon élvezték.
Egy óra elteltével még nem volt vége, de eljöttünk, mert Lehel kezdett nagyon nyűglődni és Lente is nehezen viselte az egy helyben ülést.
Szerencsére nem halasztottam a bevásárlást a gála utánra, hanem Lehellel elintéztük Lentéért menet, így hamar hazaértünk, még egy kicsit játszani is maradt idő. Meseként végre ismét Willy Fogg lehetett, csak befejezzük már végre (már Anglia felé tartanak, három rész van hátra)!
Lehel annyira túllendült a holtponton viszont, hogy egész egyszerűen képtelen volt nyugton maradni, nem tudott elaludni. Én viszont már elkezdtem elaludni...
No comments:
Post a Comment