Sajnos a tegnapi késői elalvás után hajnalban keltünk, a gyerekek nagyon izgatottak voltak, hogy Judit itt aludt nálunk. Persze előre megbeszéltük, hogy reggel csendben lesznek, nem rohangálnak ki, és ez nagyjából sikerült is, de azért csak nagyjából. Így is megdicsértük őket, mert igyekeztek :)
Reggel összekészülődtünk, bekevertem majonézzel a kiolvasztott padlizsánkrémet. Nem is gondoltam, amikor csütörtökön ezt ebédeltem és maradt belőle, hogy ekkora sikere lesz. Ráadásul Bence is imádja, így pénteken el is fogyott a margarinos doboz második fele (ez bekeverés nélkül). Így aztán kiolvasztottam az utolsó doboznyit is, hogy vihessünk a Koronás parkba. A gyerekek vonatozni szerettek volna Judittal, ezért én külön mentem kocsival és közben bevásároltam kiflit, jegeskávét, ami még a piknikhez jól jött. Vittünk itthonról limonádét (a bodzaszörphöz vettem pár darab citromot és el kell használni) és egy kis maradék jegesteát.
Juditék nagyon jól utaztak és nagy szerencsével azonnal el is csípték a helyi buszt, ami a Koronás parkba vitte őket. Én itt csatlakoztam hozzájuk.
És pont akkor történt egy kis baleset:
Lente beütötte a fogát a csúszdába és lepattant belőle egy darab. Annyira sajnáltam szegényt, látszott rajta, hogy fáj neki és meg is ijedt... Azonnal írtam Áginak, hogy ez történt, de megnyugtatott, hogy le lehet szépen csiszolni, és megpróbál bennünket minél hamarabb beszorítani a rendelésébe. Remélem, tényleg nincs nagyobb baj!
Ettől függetlenül, amikor az ijedelem (és a hideg borsó a hátunkról) elmúlt, Lente is jól érezte magát. kedvencük a forgóhinta volt:
Ebéd után sétáltunk egyet a tavacska körül, majd elmentünk fagyizni:
Visszafelé töltöttünk egy adag savanyúvizet és megnéztük mellette a rózsakertet is:
Sajnos délután sokat rontott a hangulaton, hogy pazar kihangosítással térítők foglalták el a savanyúvízforrás melletti részt és Jézus él címmel lelkes, ám borzalmas koncertet adtak...
Hazafelé Lente és Judit bealudtak a kocsiban, Lehel meg én nem (szerencsére, mert én vezettem). Én itthon próbáltam kicsit pihenni, miután elment, Lente olvasott, Lehel pedig a kertben játszott: a téglákból útszerűséget épített. Aztán magától bejött, megengedte magának a vizet és elmentek Lentével fürödni. Ekkor én is feltámadtam egy kicsit, locsoltam, mosogattam és tettem el bodzalének virágot ázni.
Reggel összekészülődtünk, bekevertem majonézzel a kiolvasztott padlizsánkrémet. Nem is gondoltam, amikor csütörtökön ezt ebédeltem és maradt belőle, hogy ekkora sikere lesz. Ráadásul Bence is imádja, így pénteken el is fogyott a margarinos doboz második fele (ez bekeverés nélkül). Így aztán kiolvasztottam az utolsó doboznyit is, hogy vihessünk a Koronás parkba. A gyerekek vonatozni szerettek volna Judittal, ezért én külön mentem kocsival és közben bevásároltam kiflit, jegeskávét, ami még a piknikhez jól jött. Vittünk itthonról limonádét (a bodzaszörphöz vettem pár darab citromot és el kell használni) és egy kis maradék jegesteát.
Juditék nagyon jól utaztak és nagy szerencsével azonnal el is csípték a helyi buszt, ami a Koronás parkba vitte őket. Én itt csatlakoztam hozzájuk.
És pont akkor történt egy kis baleset:
 |
| Lente foga, au! |
Ettől függetlenül, amikor az ijedelem (és a hideg borsó a hátunkról) elmúlt, Lente is jól érezte magát. kedvencük a forgóhinta volt:
Ebéd után sétáltunk egyet a tavacska körül, majd elmentünk fagyizni:
Visszafelé töltöttünk egy adag savanyúvizet és megnéztük mellette a rózsakertet is:
Sajnos délután sokat rontott a hangulaton, hogy pazar kihangosítással térítők foglalták el a savanyúvízforrás melletti részt és Jézus él címmel lelkes, ám borzalmas koncertet adtak...
Hazafelé Lente és Judit bealudtak a kocsiban, Lehel meg én nem (szerencsére, mert én vezettem). Én itthon próbáltam kicsit pihenni, miután elment, Lente olvasott, Lehel pedig a kertben játszott: a téglákból útszerűséget épített. Aztán magától bejött, megengedte magának a vizet és elmentek Lentével fürödni. Ekkor én is feltámadtam egy kicsit, locsoltam, mosogattam és tettem el bodzalének virágot ázni.
No comments:
Post a Comment