2019. május 14.

Ma reggel iszonyatos rohanás volt, hogy 9-re Nagykovácsiba érjünk Lentével. Illetve rohantunk volna, de dugó volt, borzalmas. A fél óra alatt bejárható út több mint egy órát tartott. Számítottam persze rá, hogy nem lesz könnyű menet és korán indultunk, de még így is idegőrlő volt. Végül alig 5 perc késéssel futottunk be...

Először Lentét nézte meg Ági és határozottan kijelentette, hogy ő nem javasolna fogszabályzást, még ha a saját gyereke lenne is. Ennek nagyon megörültem; Ági azt mondta, a maradandók további érkezésével persze változhat a helyzet, de azt majd úgy is szűrik az évenkénti fogászati vizsgálaton, ha kell.

Aztán nekem tömte az utolsó(!) gyökérkezelt fogamat. Ó, mily boldogság! Ha minden jó, akkor mostantól félévente fogkőleszedés az előírás és kéééész!
Lente jól tűrte a várást, érdeklődött, Ágival beszélgettek, mutattak neki röntgenfelvételt.
10.50-re, a harmadik óra utáni szünetre pont vissza is értünk. Megköszöntem Barbarának a tegnapi tánc betanítását, nagyon lelkes, és jól esett neki.

Utána rákérdeztem az iskolatitkárnál, hogy is megy a gyerekek jogviszony-szüneteltetése. Neki írásban kell jeleznem a két gyerek nevével, de főként a kormányablakban lesz az ügyintézés. Erre mindenképpen rákérdezek, amikor a jövő héten a személyi miatt megyünk. Csak kiderül valami konkrét.

Hazaérve gyorsan nekiláttam a táncos digitalizálás utolsó három darabjának és kettőt meg is csináltam. Már csak egy van, a legutóbbi darab, a Szmarana.

Délután haza, aztán el tornára. Ma nem volt Lidl-menet, mert egyrészt Lente be szerette volna pótolni, amit azalatt dolgoztak, mikor a fogorvosnál voltunk, másrészt nem is nagyon kellett semmi. Ráadásul még mindig piszok hideg van és az eső is esik.

Egész nap fájt a nyakam, elaludtam...

És ma nálunk alszik a sakk-kupa, amit a minap nyert el az iskolai csapat. Megint gyerekről-gyerekre jár, most került ránk a sor (azért a két kép, mert sikerült eltalálni két olyan pillanatot, ahol nem grimaszol, hanem mosolyog):

Amúgy, amikor azt mondtam, nálunk alszik a sakk-kupa, ezt természetesen metaforikusan értettem. Aztán bementem a hálószobába a pizsamámért...