Reggel sikerült tanúztatnom a két papírt, ami a gyerekek személyijéhez kell. Aztán — mert még nem értük el a magmát, — ismét telefonáltak a szemészetről, hogy a doktornő felmondott, így bizonytalan, bemegy-e hétfőn, azaz valószínűleg mégis elmarad a rendelés, amit pótlólag tartottak volna. Hallottam az asszisztensnő hangján, hogy már ő érzi vércikinek az egész ügyet. Én már csak a vállam vontam. Majd megnézik őket Berlinben, a megvakulás csak nem fenyegeti egyik gyereket sem.
Aztán megérkezett anyukám, vele főképpen a horgolandó Fogatlan-tesók mintáját nézegettük. Sajnos nem tud annyira angolul, hogy könnyen értse és nagyon sok a magyarázó szöveg benne. Ezen kívül alig maradt idő másra, bár mesélt pár szót az iskolai ügyekről. Felháborító, hogy a legtöbb fénymásolatot követelő időszakban (a felmérők) derül ki, nem kapnak egyáltalán új fénymásolót az elromlott régiek helyett. Egyet sem. Egyetlen egy működő fénymásolója maradt az iskolának...
Az óvodában és az iskolában is szóltam, hogy hétfőn korán megyek a gyerekekért, hogy intézhessük a személyit. Lente le tud menni egy szünettel előbb ebédelni, Lehel meg csak befejezi az ebédet fél 1-ig. Akkor még odaérünk 1-re.
Ebédre tésztát főztem mindenki örömére. Méghozzá a múltkor a Lidlben meglátott és a te berlini sajtos tésztáddal azonosított tésztáddal:
Délután hagytam kicsit játszani őket, mert hiába feküdtem le korán, már 11.kor és aludtam előtte délután, nagyon fáradt voltam.
Zsófival rendben találkoztunk, ismét nagyon jól érezték magukat a játszótéren. A táncterem előtt Bencével és Dzsangóval is összefutottak, így amíg engem vártak, hogy öltözzek fel, addig nagy volt a móka és a kacagás: botokat dobáltak a kutyának, aki élvezettel ugrált utánuk.
Érdekes módon, Lente kérte, hogy induljunk már haza, mert nagyon elfáradt. Gyorsan hazaértünk, de a fürdés, vacsora, mese miatt jó késő lett, mire elaludtak, pláne, hogy Lente közben felélénkült és elkezdett kitalálni egy világot, amiben barlangászok leszármazottai élnek egy barlang mélyén (az ottani életüket egy bizonyos kristály teszi lehetővé). Ezek a barlangi emberek... és csak mondta, mondta, nem írogatom most le, de próbálom majd mondani neki, hogy mesélje el neked is, ha legközelebb skype-olunk.
Közben a táncon is zajlanak az események, kiderült, hogy Tomi nem tud velünk egyszer sem próbálni, holnap délelőttre megbeszéltek ugyan egy próbát Mihaelával, de arra én két gyerekkel nem megyek... Remélem, valamelyest haladnak, szerdán meg mi többiek. Rosszul jött ki, hogy most hirtelen ennyi munkája lett és főleg, hogy nem Budapesten, azaz esélye sincs egy kicsit se jönni. Panni bizakodó, hogy menni fog, bízzunk benne, hogy igaza van.
Pistáék kerítése (előtérben a holnap talán végre elvitt lészen zöldhulladékkal):
És egy kis szép, ha már tegnap nem volt:
No comments:
Post a Comment