Annyira jó érzés, ha valami készen van! Kész a nagyobbfajta takarítás benn a házban. Nem
mondom, hogy már nincs semmi hátra, hisz a kamrát és a fűszerpolcot, valamit a szekrények
belsejét kihagytam, de akkor is, ezek ráérnek apránként is.
És persze a kinti takarítások: tornác, hátsó terasz, kinti terasz, ezeket a jövő héten vagy utána
szintén egyesével megcsinálom. Azért várom már, hogy ezek is készen legyenek. Olyan komfortos
érzés lesz, még akkor is ha közben persze a bent ismét koszosul.
Reggel beleegyeztem, hogy Lentéért csak délután megyek, de Lehelért ebéd után. Úgy döntöttem,
Lehellel kettesben eszünk valamit (van még itthon sültkrumpli és halrudacska, szerintem azt),
aztán lenyírjuk a füvet. A hétvégére elromló idő csak nem ér még addig ide, de utána nem baj, ha
esik.
Lehel kedvesen segített elpakolni a játékokat a fűből.
Na, a fűnyírást is elvégeztem, locsoltam is, mert egyelőre nem látszik eső. Kihordtam a
zöldhulladékot is, remélem, Pista nem fog kekeckedni rajta, valamint hogy most nem többhetes
késéssel viszik el.
Sajnos a babófű még mindig igen gyér és nem látom, hogy kelne még...
A barackfa tövében szebb.
Fűnyírás közben történt egy kis baleset: Lehel a homokozóban volt, én épp mellette tartottam,
amikor egy kis kő, amit a gyerekek a fűben hagytak, kipattant a fűnyíró alól és meglőtte a Lehel
combját. Nagyon fájt neki, piros lett a helye. Szerencsére mostanra elmúlt, de kellett vigasztalni
sokat.
Lente egy feladat kivételével megírta a házi feladatot az iskolában, ahogy ígérte. Vasárnap
befejezi.
Ma úgy mentem táncolni hogy vittem a gyerekeket is, és játszótereztek Zsófival és Tomival. A
játszótér kb 10 percnyire van a teremtől és Lente nagy örömére Rumini a tematikája. Van a
közelében egy jó pékség is, pont volt még fahéjas csigájuk. Vettünk kenyeret is, valódi kovászos,
rozsos. Nagyon finom, Lente odáig volt érte, Lehel nem annyira, de azért ette. Még forró volt, mikor
kiadták.
A gyerekek nagyon jót játszottak, magukban is, majd a Zsófival bújócskáztak. Jól kifáradtak.
Tánc után lett némi bonyodalom, mert a vécé el van dugulva, nem lehet használni, de Lentének
hirtelen kakilnia kellett. Nehezen viselte (azaz ordított), hogy nem lehet vécére menni. Zsófiék
visszavitték a Batthyányi téri csarnokba, ahol zárás előtt pár perccel beestek, de szerencsére a
vécére vigyázó ember megértő volt. Lente is sietett, a nyolcórás harangszóra elkészült. Hagytam
ott a mosdóban az embernek egy kis pénzt, mert a kasszát addigra már lezárta, nem tudtunk
fizetni.
Jó késő lett persze ezek után, mire hazaértünk, zuhanyzás, vacsora. Nagyon pörögtek, Lente attól
félt, hogy nem fog tudni elaludni. Szerencsére nem ez volt a helyzet, jó hamar legyűrte őket az
álom.
Remélem, holnap nem fog egész nap zuhogni, mert Koronás park következik vonattal... Ma
egyébként egy csepp se esett, csak felhős volt, jól tettem, hogy locsoltam.
mondom, hogy már nincs semmi hátra, hisz a kamrát és a fűszerpolcot, valamit a szekrények
belsejét kihagytam, de akkor is, ezek ráérnek apránként is.
És persze a kinti takarítások: tornác, hátsó terasz, kinti terasz, ezeket a jövő héten vagy utána
szintén egyesével megcsinálom. Azért várom már, hogy ezek is készen legyenek. Olyan komfortos
érzés lesz, még akkor is ha közben persze a bent ismét koszosul.
Reggel beleegyeztem, hogy Lentéért csak délután megyek, de Lehelért ebéd után. Úgy döntöttem,
Lehellel kettesben eszünk valamit (van még itthon sültkrumpli és halrudacska, szerintem azt),
aztán lenyírjuk a füvet. A hétvégére elromló idő csak nem ér még addig ide, de utána nem baj, ha
esik.
Lehel kedvesen segített elpakolni a játékokat a fűből.
Na, a fűnyírást is elvégeztem, locsoltam is, mert egyelőre nem látszik eső. Kihordtam a
zöldhulladékot is, remélem, Pista nem fog kekeckedni rajta, valamint hogy most nem többhetes
késéssel viszik el.
Sajnos a babófű még mindig igen gyér és nem látom, hogy kelne még...
Fűnyírás közben történt egy kis baleset: Lehel a homokozóban volt, én épp mellette tartottam,
amikor egy kis kő, amit a gyerekek a fűben hagytak, kipattant a fűnyíró alól és meglőtte a Lehel
combját. Nagyon fájt neki, piros lett a helye. Szerencsére mostanra elmúlt, de kellett vigasztalni
sokat.
Lente egy feladat kivételével megírta a házi feladatot az iskolában, ahogy ígérte. Vasárnap
befejezi.
Ma úgy mentem táncolni hogy vittem a gyerekeket is, és játszótereztek Zsófival és Tomival. A
játszótér kb 10 percnyire van a teremtől és Lente nagy örömére Rumini a tematikája. Van a
közelében egy jó pékség is, pont volt még fahéjas csigájuk. Vettünk kenyeret is, valódi kovászos,
rozsos. Nagyon finom, Lente odáig volt érte, Lehel nem annyira, de azért ette. Még forró volt, mikor
kiadták.
A gyerekek nagyon jót játszottak, magukban is, majd a Zsófival bújócskáztak. Jól kifáradtak.
Tánc után lett némi bonyodalom, mert a vécé el van dugulva, nem lehet használni, de Lentének
hirtelen kakilnia kellett. Nehezen viselte (azaz ordított), hogy nem lehet vécére menni. Zsófiék
visszavitték a Batthyányi téri csarnokba, ahol zárás előtt pár perccel beestek, de szerencsére a
vécére vigyázó ember megértő volt. Lente is sietett, a nyolcórás harangszóra elkészült. Hagytam
ott a mosdóban az embernek egy kis pénzt, mert a kasszát addigra már lezárta, nem tudtunk
fizetni.
Jó késő lett persze ezek után, mire hazaértünk, zuhanyzás, vacsora. Nagyon pörögtek, Lente attól
félt, hogy nem fog tudni elaludni. Szerencsére nem ez volt a helyzet, jó hamar legyűrte őket az
álom.
Remélem, holnap nem fog egész nap zuhogni, mert Koronás park következik vonattal... Ma
egyébként egy csepp se esett, csak felhős volt, jól tettem, hogy locsoltam.
No comments:
Post a Comment